- Ne boncolgasd a múltat! A jelen pillanatra vagy a közeli jövőre koncentrálj. A múltat nem változtathatod meg, a távoli jövő pedig nem megjósolható. Kb. mint az időjárás....
- Lépj ki a komfortzónádból! A komfortzóna veszélyes, hisz kényelmes és fennáll a veszélye annak, hogy benne ragadsz. A komfortzónában való vesztegelésed egyet jelent az életről való lemondásoddal.
- Hallgass mások véleményére! Csakis a tudatlan vagy beképzelt emberek gondolják azt, hogy mindent tudnak. Egy brainstorming a legtöbb esetben nélkülözhetetlen, míg a jó ötlet az jó ötlet. Nem számít kitől ered. Ne hagyd, hogy az egód vezéreljen. Ha valaki jó tanácsot ad, fogadd el és élj vele.
- Kezeld rugalmasan a változásokat! A gyenge emberek nem értik, hogy a változások elkerülhetetlenek, ezért felesleges arra törekedned, hogy elkerüld őket. Idő- és energiaveszteség.
- Légy nyitott! Ha nem vagy nyitott az újra, nem tanulhatsz új dolgokat, és ha nem tanulsz, nem élsz.
- Ne hagyd, hogy mások döntsenek helyetted! A téged érintő döntéseket egyedül neked kell meghoznod, más nem dönthet helyetted. Ha nincs bátorságod vállalni a döntéssel járó esetleges bukást, úgy nincs bátorságod arra sem, hogy nyerj.
Merj szembe menni a többséggel!
- Örülj mások sikereinek! Örülj, légy büszke, ha egy ismerősöd, barátod sikereket ér el. Ha ő el tudta érni, Te is el tudod. Mások sikere egyáltalán nem befolyásolja a te esélyeidet, és ez motiváljon téged.
- Legyél sikerorientált! A gondolataid irányítják a perspektíváidat, míg a perspektívád uralja az eredményeidet. Az erős emberek tisztában vannak ezzel és képesek profitálni ebből. Mindig benne van a lehetőség, hogy bukás lesz, de amíg létezik esély a sikerre, érdemes próbálkoznod.
- Mindig állj talpra! Az élet nehéz. Rossz dolgok mindenkivel történnek. Az élet nem fenékig tejfel. Hibát hibára halmozol, kérdés, hogy elég erős vagy-e a talpra álláshoz.
- Koncentrálj az erősségeidre! Ugyan jó, ha tisztában vagy a gyengeségeiddel, de sokkal fontosabb, hogy az erősségeidre koncentrálj. Fontos, hogy mindenhez érts egy kicsit, de egy adott területen legyél szakértő.
Ezt az írást Kondor Viktóriától kaptam és elhoztam Nektek is!
Nagy nagy köszönöet érte Viki-nek!
"Hoztam
ma egy kedves történetet, ami ugyanúgy szól rólam, mint bármelyik
olvasójáról, ugyanúgy szól nekem, mint Nektek kedves Titoktudók.
Biztosan jól esik egy kis melegség és rezgésszint emelő léleksimogató
ebben a szomorkás időben.
Kívánom, hogy mindannyian ragyogjátok be
fényetekkel a környező embereket és helyeket. Bennetek is ott a fény,
csak ragyogjatok, szeressetek és éljetek!
Egyszer volt hol nem volt, az időtlenségen túl, volt egy kicsi lélek, aki ezt mondta Istennek,
- Tudom ám, hogy ki vagyok én! -
- Ez csodálatos!" Ki vagy?" - kérdezte Isten
- Én vagyok a Fény! - kiáltotta a Kicsi Lélek
Isten szélesen mosolygott.
- Nagyon helyes! - kiáltott fel. - Te vagy a Fény!
A kicsi lélek nagyon boldog volt, hogy rájött arra, amit a Királyságban már az összes lélek tudott.
-Pompás! - mondta - Ez igazán király!
De hamarosan, ez már kevésnek bizonyult. A Kicsi Lélek izgatott lett,
és most már az akart lenni, aki valójában volt. Így visszament Istenhez
(ami nem rossz ötlet mindazoknak a lelkeknek, akik szükségét érzik, hogy
valódi önmaguk legyenek) és azt mondta:
- Szia, Isten! Most, hogy tudom, Ki Vagyok, vajon jó nekem, hogy az vagyok?
- Arra gondolsz, hogy az akarsz lenni, Aki Valójában Vagy? - kérdezte Isten.
- Igen, válaszolta a Kicsi Lélek, egy dolog tudni, hogy Ki Vagyok, és egy másik dolog teljes valójában az lenni.
Szeretném érezni, milyen Fénynek lenni!
- De te már Fény vagy - válaszolta mosolyogva Isten.
- Igen, de meg akarom érteni milyen érzés! - kiáltotta a Kicsi Lélek.
- Jó! Válaszolta kuncogva Isten. - feltételezem, tudnom kellett volna. Te mindig a kalandvágyók közül való voltál.
Aztán Isten arckifejezése megváltozott:
- Van itt egy dolog.
- Mi? - kérdezte a Kicsi Lélek.
- Igen, nincs itt semmi más csak Fény. Látod, én csak azt teremtettem,
aki te vagy; és így nem könnyű feladat megtapasztalni, Ki Vagy
Valójában, amíg nincs itt semmi más, ami nem te vagy.
- Huh? - válaszolta a Kicsi Lélek, aki most egy kicsit összezavarodott.
- Gondold csak el - mondta Isten. Olyan vagy, mint a Nap Sugara. Ó,
ahol te vagy, ott minden rendben van. Mint milliónyi és milliárdnyi
gyertyaláng együtt alkotjátok a Napot. Nélkületek, a Nap nem lehetne a
Nap. Sőt, Napnak lenni a gyertyalángjai nélkül - ez egyáltalán nem az a
Nap lenne; nem ragyogna olyan fényesen.
Mégis, hogyan ismerd meg magad, mint Fény, mikor a Fény között vagy? Ez a kérdés.
- Rendben, tért magához a Kicsi Lélek, - Te vagy Isten.
Találj ki valamit!
Megint elmosolyodott Isten.
- Már megvan - mondta. Mivel nem tudod látni magad, mint Fény mikor a Fényben vagy, körülveszünk téged sötétséggel.
- Mi az a sötétség? - kérdezte a Kicsi Lélek.
- Ez az, ami nem te vagy! - válaszolta Isten.
- Félni fogok a sötétségtől? - kiáltotta a Kicsi Lélek.
- Csak ha azt választod. - válaszolta Isten. Nincs ott semmi,
amitől igazán félni kellene, hacsak el nem határozod, hogy van. Látod,
az egészet mi találjuk ki. Csak színlelünk.
- Ó mondta a Kicsi Lélek, és már jobban érezte magát.
Aztán Isten elmagyarázta, azért hogy valamit is meg tudjunk
tapasztalni, pontosan az ellentéte fog elénk tárulni. Ez egy óriási
ajándék - mondta Isten, mert e nélkül nem tudhatnád meg, milyen bármi
más.
Nem ismerheted a Meleget a Hideg nélkül, a Fentet a Lent
nélkül, a Gyorsat a Lassú nélkül. Nem tudhatod mi az a Bal a Jobb
nélkül, az Itt az Ott nélkül, a Most állapotát a Később nélkül.
Így
tehát, foglalta össze Isten, mikor körülvesz a sötétség, ne rázd az
öklödet, ne emeld fel a hangodat, és ne átkozd a sötétséget. Inkább légy
a Fény a sötétségben, és ne légy dühös érte. Aztán, tudni fogod Ki Vagy
Valójában, és mások szintén tudni fogják. Engedd, hogy a Fényed
ragyogjon, ebből mindenki tudni fogja, milyen különleges vagy!
- Úgy érted, az rendben van, hogy a többiek láthatják, mennyire különleges vagyok?
- Természetesen. - kuncogott Isten. Nagyon jól van! De emlékezz, a különleges nem azt jelenti, hogy "jobb".
Mindenki különleges, mindenki a saját módján! Azért ezt sokan
elfelejtették. Csak akkor fogják megérteni, hogy jó különlegesnek lenni,
amikor látják, hogy neked, jó különlegesnek lenni.
- Remek! -
mondta a Kicsi Lélek, mókásan táncolt, szökdécselt, nevetett és ugrált.
Olyan különleges lehetek, amilyen csak akarok!
- Igen, és elkezdheted már most rögtön. - mondta Isten, aki táncolt, ugrált és együtt nevetett a Kicsi Lélekkel.
- Miben akarsz különleges lenni?
- Miben különleges? - ismételte a Kicsi Lélek. Nem értem.
- Rendben. - kezdte el a magyarázatot Isten. - Fénynek és különlegesnek
lenni sokféle részből áll. Különlegesen kedvesnek, gyengédnek lenni.
Különleges alkotó képességgel rendelkezni. Vagy különlegesen türelmesnek
lenni. El tudsz képzelni még bármilyen más módot is, hogy különleges
légy?
A Kicsi Lélek csendben leült egy pillanatra. El tudok képzelni
sokféle módot, hogyan lehetek különleges! - kiáltott fel. Különleges
dolog segítőkésznek vagy jószívűnek lenni. Különleges barátságosnak, és
különleges előzékenynek lenni másokkal!
- Igen! - értett egyet
Isten, És bármelyik pillanatban, bármi vagy bármilyen különleges dolog a
tiéd lehet, amit csak kívánsz. Ezt jelenti Fénynek lenni.
- Tudom,
mit szeretnék! Tudom, mit szeretnék! - jelentette be a Kicsi Lélek
nagyon izgatottan. A különlegesnek az a része szeretnék lenni, amit
megbocsátásnak hívnak. Ugye, különleges a megbocsátás?
- Ó, igen. - biztosította őt Isten - Ez nagyon különleges.
- Rendben, mondta a Kicsi Lélek. Ez az, amit óhajtok.
Megbocsátó szeretnék lenni. Szeretném megtapasztalni.
- Jó! - mondta Isten, de van még itt egy dolog, amit tudnod kell.
A Kicsi Lélek egy kicsit türelmetlen lett. Úgy tűnt még mindig van némi komplikáció.
- Mi az? - sóhajtotta.
- Nincs senki, akinek megbocsájthatnál.
- Senki? A Kicsi Lélek nehezen tudta elhinni, amit az imént hallott.
- Senki! - válaszolta Isten. Minden, amit teremtettem, tökéletes. Nincs
egyetlen lélek sem az egész teremtésben, aki kevésbé tökéletes, mint
te. Nézz csak körül"
Nagy nagy köszönöet érte Viki-nek!
Kívánom, hogy mindannyian ragyogjátok be fényetekkel a környező embereket és helyeket. Bennetek is ott a fény, csak ragyogjatok, szeressetek és éljetek!
Egyszer volt hol nem volt, az időtlenségen túl, volt egy kicsi lélek, aki ezt mondta Istennek,
- Tudom ám, hogy ki vagyok én! -
- Ez csodálatos!" Ki vagy?" - kérdezte Isten
- Én vagyok a Fény! - kiáltotta a Kicsi Lélek
Isten szélesen mosolygott.
- Nagyon helyes! - kiáltott fel. - Te vagy a Fény!
A kicsi lélek nagyon boldog volt, hogy rájött arra, amit a Királyságban már az összes lélek tudott.
-Pompás! - mondta - Ez igazán király!
De hamarosan, ez már kevésnek bizonyult. A Kicsi Lélek izgatott lett, és most már az akart lenni, aki valójában volt. Így visszament Istenhez (ami nem rossz ötlet mindazoknak a lelkeknek, akik szükségét érzik, hogy valódi önmaguk legyenek) és azt mondta:
- Szia, Isten! Most, hogy tudom, Ki Vagyok, vajon jó nekem, hogy az vagyok?
- Arra gondolsz, hogy az akarsz lenni, Aki Valójában Vagy? - kérdezte Isten.
- Igen, válaszolta a Kicsi Lélek, egy dolog tudni, hogy Ki Vagyok, és egy másik dolog teljes valójában az lenni.
Szeretném érezni, milyen Fénynek lenni!
- De te már Fény vagy - válaszolta mosolyogva Isten.
- Igen, de meg akarom érteni milyen érzés! - kiáltotta a Kicsi Lélek.
- Jó! Válaszolta kuncogva Isten. - feltételezem, tudnom kellett volna. Te mindig a kalandvágyók közül való voltál.
Aztán Isten arckifejezése megváltozott:
- Van itt egy dolog.
- Mi? - kérdezte a Kicsi Lélek.
- Igen, nincs itt semmi más csak Fény. Látod, én csak azt teremtettem, aki te vagy; és így nem könnyű feladat megtapasztalni, Ki Vagy Valójában, amíg nincs itt semmi más, ami nem te vagy.
- Huh? - válaszolta a Kicsi Lélek, aki most egy kicsit összezavarodott.
- Gondold csak el - mondta Isten. Olyan vagy, mint a Nap Sugara. Ó, ahol te vagy, ott minden rendben van. Mint milliónyi és milliárdnyi gyertyaláng együtt alkotjátok a Napot. Nélkületek, a Nap nem lehetne a Nap. Sőt, Napnak lenni a gyertyalángjai nélkül - ez egyáltalán nem az a Nap lenne; nem ragyogna olyan fényesen.
Mégis, hogyan ismerd meg magad, mint Fény, mikor a Fény között vagy? Ez a kérdés.
- Rendben, tért magához a Kicsi Lélek, - Te vagy Isten.
Találj ki valamit!
Megint elmosolyodott Isten.
- Már megvan - mondta. Mivel nem tudod látni magad, mint Fény mikor a Fényben vagy, körülveszünk téged sötétséggel.
- Mi az a sötétség? - kérdezte a Kicsi Lélek.
- Ez az, ami nem te vagy! - válaszolta Isten.
- Félni fogok a sötétségtől? - kiáltotta a Kicsi Lélek.
- Csak ha azt választod. - válaszolta Isten. Nincs ott semmi, amitől igazán félni kellene, hacsak el nem határozod, hogy van. Látod, az egészet mi találjuk ki. Csak színlelünk.
- Ó mondta a Kicsi Lélek, és már jobban érezte magát.
Aztán Isten elmagyarázta, azért hogy valamit is meg tudjunk tapasztalni, pontosan az ellentéte fog elénk tárulni. Ez egy óriási ajándék - mondta Isten, mert e nélkül nem tudhatnád meg, milyen bármi más.
Nem ismerheted a Meleget a Hideg nélkül, a Fentet a Lent nélkül, a Gyorsat a Lassú nélkül. Nem tudhatod mi az a Bal a Jobb nélkül, az Itt az Ott nélkül, a Most állapotát a Később nélkül.
Így tehát, foglalta össze Isten, mikor körülvesz a sötétség, ne rázd az öklödet, ne emeld fel a hangodat, és ne átkozd a sötétséget. Inkább légy a Fény a sötétségben, és ne légy dühös érte. Aztán, tudni fogod Ki Vagy Valójában, és mások szintén tudni fogják. Engedd, hogy a Fényed ragyogjon, ebből mindenki tudni fogja, milyen különleges vagy!
- Úgy érted, az rendben van, hogy a többiek láthatják, mennyire különleges vagyok?
- Természetesen. - kuncogott Isten. Nagyon jól van! De emlékezz, a különleges nem azt jelenti, hogy "jobb".
Mindenki különleges, mindenki a saját módján! Azért ezt sokan elfelejtették. Csak akkor fogják megérteni, hogy jó különlegesnek lenni, amikor látják, hogy neked, jó különlegesnek lenni.
- Remek! - mondta a Kicsi Lélek, mókásan táncolt, szökdécselt, nevetett és ugrált. Olyan különleges lehetek, amilyen csak akarok!
- Igen, és elkezdheted már most rögtön. - mondta Isten, aki táncolt, ugrált és együtt nevetett a Kicsi Lélekkel.
- Miben akarsz különleges lenni?
- Miben különleges? - ismételte a Kicsi Lélek. Nem értem.
- Rendben. - kezdte el a magyarázatot Isten. - Fénynek és különlegesnek lenni sokféle részből áll. Különlegesen kedvesnek, gyengédnek lenni. Különleges alkotó képességgel rendelkezni. Vagy különlegesen türelmesnek lenni. El tudsz képzelni még bármilyen más módot is, hogy különleges légy?
A Kicsi Lélek csendben leült egy pillanatra. El tudok képzelni sokféle módot, hogyan lehetek különleges! - kiáltott fel. Különleges dolog segítőkésznek vagy jószívűnek lenni. Különleges barátságosnak, és különleges előzékenynek lenni másokkal!
- Igen! - értett egyet Isten, És bármelyik pillanatban, bármi vagy bármilyen különleges dolog a tiéd lehet, amit csak kívánsz. Ezt jelenti Fénynek lenni.
- Tudom, mit szeretnék! Tudom, mit szeretnék! - jelentette be a Kicsi Lélek nagyon izgatottan. A különlegesnek az a része szeretnék lenni, amit megbocsátásnak hívnak. Ugye, különleges a megbocsátás?
- Ó, igen. - biztosította őt Isten - Ez nagyon különleges.
- Rendben, mondta a Kicsi Lélek. Ez az, amit óhajtok.
Megbocsátó szeretnék lenni. Szeretném megtapasztalni.
- Jó! - mondta Isten, de van még itt egy dolog, amit tudnod kell.
A Kicsi Lélek egy kicsit türelmetlen lett. Úgy tűnt még mindig van némi komplikáció.
- Mi az? - sóhajtotta.
- Nincs senki, akinek megbocsájthatnál.
- Senki? A Kicsi Lélek nehezen tudta elhinni, amit az imént hallott.
- Senki! - válaszolta Isten. Minden, amit teremtettem, tökéletes. Nincs egyetlen lélek sem az egész teremtésben, aki kevésbé tökéletes, mint te. Nézz csak körül"








