A következő címkéjű bejegyzések mutatása: cselekvés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: cselekvés. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. május 5., csütörtök

Csoda történt vagy mégsem?

Döntsd el TE!
Csoda történt vagy még sem?

Akarsz TE is varázsló lenni?
Itt a valóságban, nem egy mesében.

Képes vagy rá!
Hogyan?
Nézd meg a videót!


2015. december 19., szombat

Gyémánt kitűző margójára

Annyira pörögnek az események, hogy el is felejtettem megosztani veletek az ünnepség részletei és képeit.

Csodálatos volt.

Az exhibicionista személyiségem nagyon szeret a színpadon állni.
Mind ezt ki is élhettem, hiszen én voltam a rendezvény házigazdája



Nagyszerű és hasznos előadások voltak.
Mátrai Szilárd, Kócsó László osztotta meg velünk gondolatait, tapasztalatait és tanácsait.

Rengeteg elismerés került kiosztásra az újonnan, a karrier szintekben előrelépő hálózatépítők számára.
Én is átvehettem a gyémánt kitűzőt és lehetőséget kaptam 2-3 percben elmondani az akkori gondolataimat.



A lehetőségről, a felelősségről és a kitartásról beszéltem.
A lehetőség adott.
A felelősség, hogy ezt hogyan használod ki, 100%-ban mindenkinek a sajátja.
Ha kitartóan minden nap legalább egy kicsit teszel azért, hogy haladj a célod felé, oda fogsz érni.
Ha többet teszel, hamarabb érsz oda. :)

Sokaknak tartozom sok-sok köszönettel , de az alábbi képeken látható két hölgynek különösen.
Biró Anikó, a szponzorom, és Kócsó-Fodor Anikó, aki nagyon sokat segített nekem ezen az úton
Hálásan köszönöm kedves Anikók a sok-sok segítséget, támogatást és bizalmat, amit kaptam tőletek



Felkészültem, felnevelődtem,kiképződtem.
Tudom és biztos vagyok benne, hogy sokaknak fogok tudni segíteni abban, hogy elérjék amire vágynak.

TE is közöttük lehetsz, ha szimpatikus neked az, ahogy gondolkozom, ahogyan dolgozom és ha tudod mit és tudod hogy miért akarod.
A hogyant nem kell tudni. Abban tudok segíteni! :)

Nem harapok csak ha eszem!
Hívj fel bátran, vagy írj nekem egy emailt, hogy fel tudjam venni veled a kapcsolatot.
Elérhetőségeim

2014. augusztus 7., csütörtök

Az unokám nyugdíja...HOGY MI?!!?

Na most biztosan azt gondolod megőrültem :)
Hiszen a jelenleg már dolgozó embereknek sem biztos, hogy lesz nyugdíja Magyarországon....
Arra nyugdíjra gondolok, amit az jövedelmed után befizetett járulékokból kapnál vissza, mikor megfelelsz az akkor éppen hatályos, manapság folyamatosan változó törvényeknek.

Lesz még ilyen 20-30 év múlva?
No igen.
Ebben nincsen semmi stabilitás, semmi tervezhetőség.
Biztonság aztán meg végképp.

Akkor mit tudunk örökül hagyni az unokáinak?
Ja hogy még gyermeked sincs?
Remélem Te is úgy gondolod, hogy majd lesz. Mert akarsz. És mert fel is akarod egészségben és boldogságban nevelni.
Neki is lesznek majd gyermekei,mert azt akarja tovább vinni amit a szüleitől tanult.

Talán a gyereknevelés is a "másolódás üzlete"?

Alapvetően igen. Azt visszük magunkkal, amit otthon látunk, tanulunk. Persze érdemes mindig megvizsgálni, hogy mi az,. ami megváltozott míg felnőttünk, és így érdemes módosítani.

"ÚJRATERVEZÉS" - szokta mondani a GPS

Hát ezt javasolt alkalmazni az életünkben is (néha).

Hogy biztosíthatod az unokád nyugdíját?
Erre többféle lehetőség van.

1. Félre tehetsz egy számlán pénzt a számára, amit csak adott feltételek mellett lehet majd elkezdeni felvenni.
Ha van miből....
Ez nem egy rossz megoldás. A kérdés csak az, hogy ennyi időn keresztül fog-e a bank működni? Mennyit ér majd az a pénz sok-sok év múlva? Ha nem pénz, akkor milyen formájú megtakarítási lehetőséget válassz.

2. Ingatlanokat is vásárolhatsz
Ehhez elég jó tőke kell, és persze folyamatos feladatot ad neked is életed végéig, hogy az ingatlannak az állagát és így az értékét megóvd.

Persze tudom.
Ki lehet adni, ami egy passzív jövedelmet jelenthet neked is folyamatosan közben.
Jó megoldás. Az egyetlen kérdés, hogy van-e annyi mozdítható vagyonod, ami ehhez szükséges.
Igen az is megoldás, hogy hitellel fedezed a "beruházást", és a bérleti díj kitermeli a hitelt.
Biztos, hogy mindig így lesz?
Biztos,hogy mindig elég lesz?
Marad pénz a szükséges állagmegóvásokra, felújításokra?

3. Taníttathatod is.
Vannak szakmák, amire mindig szükség lesz. Ezt régen is gondolták. A kovácsok, kádármesterek, cipészek, szabók...és még lehetne sorolni.
A világ változik, fejlődik, vagy éppen visszafejlődik. Nézőpont kérdése.
Igen, a megszerzett tudást senki nem veheti el az embertől, ezért az mindig érték lesz.
Alkalmazni kell, és kérdés, hogy adott helyzetben mennyi a jövedelemteremtő értéke.
A pénzt nem keresni kell, ahogy azt nem biztos, hogy a legjobb módon a magyar terminusban használjuk. A pénzt csinálni jobb. "MAKE MANY!"

Biztos neked is még számos ötleted van.
Generációkon átívelő vállalkozások. Ahol a tudás és a megteremtett vagyon apáról fiúra száll.
Szép az ilyen, és tudom, hogy nem kevés működik is.
Neked van ilyened? Akkor becsüld meg nagyon, és tegyél meg mindent a fennmaradásáért.
Nincs ilyened?
Van elég tőkéd létrehozni egyet?

Tudsz most mondani olyan lehetőség, amihez nem kell óriási összeget befektetni és mégis egy olyan dolgot tudsz létrehozni, aminek jövedelméből még az unokád is biztosan részesedhet és jól élhet?

Jó lenne egy olyan megoldás számodra, ahol nem kell elkötelezni magadat anyagilag 25 évre (hitel)?
Ahol nem kell az összes eddig megtakarításodat feláldozni, veszélyeztetve ezzel az anyagi biztonságodat?
Ahol biztos lehetsz benne, hogy a rendszer működik akkor is ha TE már nem vagy képes azt működtetni valamiért?

Kétféle ember létezik a világon.
Az egyik ingyen osztogatja az ajánlásokat, és közben azt kérdezi:
Miből is éljek meg?
Hogyan csináljak pénzt?
Hogy lehet meggazdagodni?
Mi a siker kulcsa?

A másik ember, aki ugyanezen ajánlásokkal megteremti az unokája nyugdíját!
Hogy miiii?
Hogyan?!!!?

ÍGY

TE is ilyen szépen mosolygósan szeretnél idő korodban, nyugodtan otthon ülni?
Te is ilyen egészségesen, szabadon, mosolyogva szeretnél a "nyugdíjcsekkedre" és az unokád növekvő vagyonára tekinteni?
 

Ingyen sajt csak az egérfogóban van!
Viszont amit leírtam nem lehetetlen.
Igen, kell hozzá energiabefektetés, kitartás.
DE!
Nem kell hozzá, hogy már most kész vagyonok álljanak rendelkezésedre, vagy hogy amid van azt kockára tedd.

Szeretnél többet tudni erről?
Akkor kattints IDE vagy vedd fel velem a kapcsolatot ITT

Ne habozz sokáig.
A tett halála a gondolkodás!
Az még nem kötelez semmire, hogy a szükséges információkat begyűjtöd.
Ma az információ forradalom világát éljük. A legnagyobb érték, tőke, vagyon ma az információ.
Akinek a kezében van az információ, az döntheti el, hogy mihez kezd vele.
Az információ hatalom. Igen élni, sőt visszaélni is lehet vele.

TE hogy döntesz?
Élsz a pillanat adta lehetőséggel, hogy megszerezd az információt
vagy
hagyod elgurulni, és így ki tudja mi lesz a TE nyugdíjaddal, nem is beszélve az unokádéról?

ÉLEK A LEHETŐSÉGGEL                                                HAGYOM ELGURULNI



2014. július 9., szerda

Tegnap őrület volt!
1:7 .....



Kaptál már életedben ekkora kiütést?
Mit csináltál?

Néha kerül az ember padlóra, ami nagyon rossz. Nehéz feldolgozni. Össze is törhet. Sárba taposhat. Kisemmizhet. Üressé tehet.
És még hosszasan tudod TE is sorolni szerintem ezeket a szavakat.

Az a kérdés, hogy érdemes-e?
Számít e ez valamit a jövővel kapcsolatban.

Vagy csak az számít, hogy menny idő alatt szeded össze magad, állsz talpra és teszed meg a következő lépést?

Min múlik a jövő?
A múlt történésein vagy a jelen tettein?

Nos, azt mondják a jelened a múltban véghezvitt tetteid következménye a jövőd pedig a jelenben végrehajtott tetteid eredménye.
A múlton nem tudsz változtatni!
Cselekedni csak a jelenben tudsz!
Tervezni pedig csak a jövőre!

E két utóbbi azonban a TE kezedben van. Tiéd az irányítás!
Ne dobd a lovak közé gyeplőt, hogy szabadon fussanak, hanem ragadd meg és irányítsd az úti célod felé a szekeredet!
http://www.csipkaymiki.hu/p/betoltes.html


2014. május 6., kedd

Hol van Sikerország?

Biztosan TE is sokat gondolkodtál már azon, hogy vajon jó helyre születtél-e?
Jó időben születtél-e?
Nem lenne-e könnyebb az életed ha pár évvel vagy évtizeddel előbb vagy később születsz.?
Vagy pár kilométerrel vagy per 100 vagy pár 1000 km-rel arréb születsz meg a  Földre?

Ez egy elgondolkodtató kérdés, amin talán egész életünkben elfilozofálgathatunk.
Azonban az igazi megoldást nem ez fogja adni.
Kitalálhatjuk, hogy személyiségünk melyik században illene jobban, hol éreztük volna jobban magunkat. Vagy jelenleg éppen melyik országban sokkal jobb a gazdasági, politikai és egyéb helyzet. Mindig fogunk a sajátunknál jobbat és rosszabbat is találni.

Az igazság azonban az, ha megvizsgáljuk a régi kor és mai kor sikeres embereit, akkor a dolgok nagyon hasonlóak körülöttük.
Sok mindent fel lehet sorolni, hogy mitől lettek sikeresek, én azonban csak egy dologra akarom most felhívni a figyelmedet.
Arra, hogy hol van a siker!

Abba most ne menjünk bele, hogy ki milyen vonzó személyiség.
Ki milyen kitartó.
Ne menjünk bele, hogy vajon létezi-e az a dolog, hogy szerencse. Ha létezik, akkor mekkora szerepe van ennek a siker megvalósulásában.
Ezek is érdekes témák, és talán majd egyszer ki is fejtem őket.

Ha megvizsgálod a sikeres embereket, akkor az sem volt befolyásoló tényező, hogy gazdag családban vagy szegény családban született. Innen is onnan is kerültek ki sikeres emberek.
Ugyanúgy nem nagyon számít az, hogy melyik földrészen, milyen embertípusban, bőrszínben születtek
Nem számít az sem, hogy férfi vagy nő az illető.

Az viszont számít, hogy hol találták meg  sikert.
Hogy hova kellett nekik elmenni azért, hogy sikeresek lehessenek.
Számít, hogy milyen helyet kellett nekik felfedezni a saját környezetükben, ahová belépve megtalálták azt az utat, amit mindenki keres.
Azt az utat, ami elvezette őket legféltettebb titkaik, gyerekkori vágyaik, felnőttkori ésszerű céljaik megvalósításához.
Nem kellett válogatniuk, hogy melyiket szeretnék. MINDET meg tudták valósítani mindaddig, amíg képesek voltak ezen a helyen tartózkodni.
Meg tudták valósítani újabb és újabb ötleteiket mind addig, amíg képesek voltak erre a helyre visszatérni.

Hogy mivel utaztak. Mikor jött el az az idő, amikor már meg tudták tenni a szükséges távolságot.
Az az igazság, hogy ez is független a történelmi koroktól.
Az őskortól napjainkig ez megvalósítható, bárki számára.
Az ősembernek pontosan ugyanannyi esélye volt eljutni erre a helyre, mint a mai modern technikával rendelkező embernek.
Ezért van az, hogy titokként is emlegetik, mert akik ismerik az utat, tudják nagyon jól, hogy már az ősidők óta létezik és elérhető. Általában el is mondják, hogy merre van. Nem mindenki kellően elszánt azonban az utazásra. Nem mindenki hiszi el, hogy bárki számára megvalósítható. És ezért inkább nem tesz semmit....

Tudom, most már nagyon kíváncsi vagy, hogy miről beszélek.
Hol van az a hely, ahol minden egycsapásra valóra válik.
Na ezt én sem tudom, mert ilyet eddig sem írtam le. Ez valahol a varázslók földjén lehet, de azt sajnos nem tudom hol van.

Azt viszont tudom, hogy hol van az a hely, ahol tudatos lépések, cselekedetek sorozatával biztosan meg tudod valósítani azt, amit eltervezel.

Legyen 5 tipped. Gondold végig magadban, TE a jelenlegi tudásod lapján mit gondolsz.
Hol van ez a hely?
1.
2.
3.
4.
5.

Nos akkor megmutatom neked a képet erről a csodálatos, meseszerű, álmokat, vágyakat és legféltettebb titkokat is valóra váltó és egyben nagyon riasztó, visszataszító, sokszor egyáltalán nem barátságos helyről.





Ezt a helyet a képen látható körön kívül találod!
A eszköz, amivel ide eljuthatsz a saját akaratod és hited magadban, célodban és cselekvő képességedben.

Nos? Benne volt ez a variáció az általad előbb felírt 5 válaszlehetőségben?

Egész eddigi életed azért ott tart, ahol most vagy, amit a múltban tettél. Ez ide tudott eljuttatni.
Ha úgy érzed, hogy ez így rendben van, akkor mindent csinálj úgy tovább, mint eddig.


Azonban ha vannak dolgok, amiken szeretnél változtatni. Ha vannak álmaid, vágyaid, céljaid, amiket eddig bárhogyan is akartad, nem tudtál megvalósítani.
Akkor valamin változtatni kell.

Egy barátom, egy beszélgetésünk alkalmával szinte minden kérdésemre egyetlen választ adott:
"CSINÁLD MÁSKÉPP!"

Ha más eredményt szeretnél, akkor más úton kell járni.
Új úton kell járni. Számodra még ismeretlen úton kell járni.
Ez nem jelenti azt, hogy azon az úton még nem járt senki. Nem jelenti azt, hogy nem lehet róla információt szerezni. Nem jelenti azt, hogy nem lehet rá felkészülni.
Csak egyet jelent!
Egy számodra ÚJ ÚTON kell elindulnod!

Ezen a bizonyos körön belül a KOMFORTZÓNA található.
Az az a hely, ahol te kényelmesen érzed magad. Ez nem biztos, hogy jó. Nem biztos, hogy gazdag hely. Azt sem biztos, hogy itt boldog vagy.
Az viszont biztos, hogy kényelmesen érzed itt magad, mert ismered, mert tudod mire számíthatsz, még akkor is, ha az rossz neked.
Sokszor hiába van, hogy ezen kívül helyezkedve jobb lehet, vagy jobbra fordulhat. Mégis a legtöbb embernek nagyon nehezére esik átlépni a határvonalon.


Láthatod, hogy mi van a komfortzónán belül és mi van azon kívül.
Most már értheted, hogy miért van ez velünk és nem csak az emberekkel, hanem az állatokkal is ősidők óta.
A teljes élővilágban az egyed és törzsfejlődés során az maradt életben, aki a körön kívül tudott tartózkodni.
Aki időről időre meg tudta tenni az utazást bentről kifelé.

Számos példát lehetne erre mondani.
Láttál már növényt elképzelhetetlen helyen növekedni?
Láttál már kicsi állatot a kölykei védelmében nála sokkal nagyobbal szembeszállni és győztesként kikerülni a viadalból?
Láttál már embert megvalósíthatatlannak hitt feladatokat végrehajtani?

Hát tedd meg a lépést!
Nem kell magasra ugrani.
Nem kell több kilométeres szakadékot átrepülni.
Nem kell több ezer méter magas hegyet megmászni.
Nem kell óceánokat átszelni viharok és hullámok közepette.

Amiket most felsoroltam már mind-mind megvalósították.
Akik ezeket megtették mind-mind megtették azt az utat is, hogy kilépjenek a körből.
Kívül helyezzék magukat a komfortzónájukon.

Kívül van a siker és belül van a középszerűség.
Mert a sikernek nem a kudarc az ellentéte. A kudarc a tanulási folyamat a siker útján.
Van egy régi mondás: "Állj fel és menj tovább, mert ami nem öl meg az megerősít!"
A kudarcok és nemek sorozata az a lépcsősor, ami a siker csúcsára vezet.
Elemezd ki, hogy miért történt!
Tanuld meg a leckét!
Állj fel és menj tovább!

Sok sikert kívánok az utadon!
Ha eltévedsz, sose szégyellj visszafordulni pár lépés erejéig, hogy megtaláld a helyes ösvényt.
Legrosszabb esetben menj vissza a kiindulópontra és kezd el az elejéről.

Csak azok nem érik el a sikert, aki feladják!

Hozzám bármikor fordulhatsz egy biztató, inspiráló, erőt adó,  jó szóért.
Bármikor kérdezhetsz és ha tudok válaszolok.
Ha nem tudok válaszolni, akkor biztosan van egy ismerősöm, aki tud majd neked segíteni.

Kérdezni és kérni nem bűn hanem erény!
Rossz kérdés nincsen, csak fel nem tett kérdés van 

Hit (magadban és a célodban), akarat, kitartás, és cselekvés.
Ez a siker kulcsa, amit ezen a bizonyos, eddig emlegetett helyen fogsz megtalálni.
A komfortzónádon kívül!

SZERENCSÉS UTAZÁST!


Várlak a túloldalon!

Jó lenne ha...?

Jó lenne ha neked is lenne egy ilyen üveged?

Most azt kérdezed mi van ebben az üvegben?
INSTANT PÉNZ! :)

Jó lenne, ha nem kellene mást tenned, csak egy kis vizet hozzáadni és máris a kezedben lenne a következő összeg, amire szükséged van?

Nekem van egy ilyen üvegem! :)

Van egy régi mondás: A pénz nem boldogít.
Mégis a legtöbb ember arra törekszik, hogy kellő mennyiségű pénzt tudjon előteremteni az életéhez.
A pénz valóban nem boldogít. A pénz napjaink csereeszköze. Az a mindenki által elfogadott tárgy, ami régen az arany és az ezüst vagy éppen a réz volt. Csere eszköz amiért bármit megkaphatunk.
Azokat a dolgokat is, amitől jobban érezzük magunkat, ami a örömérzetet és a boldogságot okozhatja.

Van egy régi mondás, az egészség pénzen nem vásárolható meg. Gondolj bele egy kicsit. Ez valóban igaz?
A legtöbb ember ma már arra törekszik, hogy egészségesen éljen. Egészségesen táplálkozzon, mozogjon, tudjon időt szakítani a pihenésre, sportolásra, kikapcsolódásra.
Ez tényleg nem pénzkérdés?
Azt mondják az idő pénz. Ez így is van!
Vagy van elegendő vagyonod, és akkor kevesebb időt kell munkával töltened, így többet szánhatsz magadra, vagy pedig dogozol és az idődet áldozod a pénzkeresetre.

Az egészségesebbnek mondott ételek nemfeltétlenül a legdrágábbak, de általában nem is a legolcsóbbak. Nagyon sok ingyenes mozgási lehetőség van, de sokszor a fitnesz, a sport pénzbe kerül. Vagy mert egy hozzáértő segítségét kéred, vagy mert eszközök szükségesek hozzá.
A biciklizéshez kerékpárt kell vásárolnod, a futáshoz legalább egy jó cipőt kell vásárolnod....
Ingyen nincsen semmi.

Ingyen nincsen instant pénz sem! :)
Jó lenne mégis, ha lenne valami, ami biztosíthatja, hogy folyamatos pénzáramlás legyen feléd?
Jó lenne ha mind ez egyben az egészséged megőrzésében, ne adj isten visszaszerzésében tud segítséget nyújtani?
Jó lenne, ha mind ez nem az egész napodat foglalná le, hogy több időt tölthess a családoddal?

Tudom, TE így is egész nap dolgozol, és így sincsen elég időd, hogy akarhatom én még azt, hogy valami új dologba kezdj bele.
Van egy régi mondás, az embernek arra van ideje, amire akarja hogy legyen.
Az időgazdálkodás egy nagyon nehéz dolog, mert fegyelmet igényel.
Hidd el sok apró pici ponton tudod összegyűjtögetni napi szinten azt az időt, amit arra szánhatsz egy ideig, hogy előrébb juss. Mindenkinek van ilyen jelenleg is a tarsolyában.
Aztán az fog változni, hogy ezt az időt ugyanúgy rá kell szánnod erre a tevékenységre, de a többi tevékenységed egy részét elhagyhatod....

Jó lenne ha ez igaz lenne?
Ne gondolkodj rajta sokat, mert igaz!
A tett halála a gondolkodás. ezt nálam sokkal okosabb emberek már jól végiggondolták, nekünk csak meg kell valósítani, azaz tenni kell.

Mindenki azt mondja, hogy nyitott a lehetőségekre.
Mindez tart addig, amíg valóban meg kell tenni az első lépést.
TE ne csak mond, ha nem valóban tedd is meg. Itt a lehetőség

Tudom! Nem könnyű!
Minden lépés nehéz, ami nem a a megszokott úton visz.
A legtöbb ember nem képes kilépni a komfort zónájából. Ez azt jelenti, hogy akkor is azt csináljuk, amit eddig, ha tudjuk, hogy az nem jó. Mert az a "kényelme". Mert bár tudjuk, hogy nem jó, de már megszoktuk, ismerjük, tudjuk mire számíthatunk.

Legyél TE az, aki kilép a megszokottságból.
Legyél TE az, aki nem fél megtenni az első lépést azon az úton, amit nem ismer, de reméli, hogy előrébb viszi.
Nem kell ismerned a teljes utat ahhoz, hogy elérd, amit célul tűztél ki. Egy a fontos, hogy mindig ismerd a következő lépést.

Teljes támogatást tudunk adni abban, hogy garantáltan megismerd a lépéseket.
Lépni viszont nem tudunk helyetted.
Garanciát tudunk arra adni, hogy amit mi csinálunk az működik és eredményes.
A saját sikeredre csak saját magad adhatsz garanciát. Higgy magadban és abban amit csinálsz! A siker nem marad el!

A legtöbben vágynak rá, hogy megtegyék az első lépést. TE legyél az, aki nem csak vágyik rá, hanem cselekszik is.

Nekem van egy olyan üvegem, amit a bejegyzés elejében láttál. Azt is tudom, hogy hogyan lehet kinyitni s hogyan kell hozzá önteni a vizet, hogy a végén ebből jövedelem, PÉNZ legyen.

NINCS TITOK!
Én sem titkolózom, csupán azt szeretném, látni, hogy valóban elkötelezett vagy abban, hogy megvalósítsd, amit kitűzöl magad elé.

Ha TE is így gondolod, akkor KATTINTS IDE és kövesd a következő lépést.

2014. április 14., hétfő

Hogyan lehet önzetlen segítő szándékunk elutsítás mentes, valódi eredményt elérő?

Egy remek cikk arról, hogy hogyan tudunk embertársaink támogatásában hatékonyan részt venni úgy, hogy ez számukra ne legyen kényelmetlen.
Te is biztosan tapasztaltad már, hogy ha segítséget ajánlasz fel, tanácsot adsz, akkor az nagyon nehezen éri el a célját.
Miért?
Nos erre a kérdésre kapunk választ az alábbi levélben:

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Segíthetek neked?

Egyik ügyfelem mesélte, hogy van egy munkatársa, akinek úgy tűnt, komoly magánéleti gondjai vannak. Egy alkalommal félrevonta őt, és megkérte, mondja el, mi bántja, mert szeretne segíteni. A beszélgetés során kiderült, hogy a helyzet olyasmi, amiről az ügyfelemnek már személyes tapasztalata volt. El is mondta a kollégának a megoldást, de az csak hümmögött, és a fejét csóválta. Akkor mondott neki más megoldást, de a kolléga arra is csak a fejét csóválta. Végül egy órányi beszélgetés és rengeteg bátorítás, ötlet után a kolléga azzal zárta le a beszélgetést: „Tudtam, hogy nem fogsz tudni segíteni.”
Sajnos számtalan ehhez hasonló történetet hallok. A rokonról, aki segít elintézni, hogy a gyereket felvegyék egy iskolába. A gyerek persze aztán egy másik helyre megy, és amikor egyszer csak el kezd rosszabb jegyeket hozni, akkor a rokon lesz a bűnbak, mert „összezavarta a gyereket”. A lányról, aki tanácsokkal látja el barátnőjét annak zűrös szerelmi élete miatt, és csak azt látja, hogy a másik élete ettől csak zűrösebb lesz. A testvérről, aki sorra szerzi a munkahelyeket az öccsének, mindhiába.

Nehéz nem segíteni.
Ha valaki bajban van, nehéz tétlenül nézni.

Tudom, hogy te, aki ezt a levelet olvasod egy rendes ember vagy. Az igazat megvallva nagy szüksége van a világnak rád, és a hozzáállásodra. De fontos tudnod, hogy a segítő szándékodat hogyan tudod a legjobban érvényre juttatni.

Három okból szoktunk segíteni.


Az első a józan paraszti logika. Hiszen ha valaki panaszkodik, akkor nyilván valami baja van, amit meg kell oldani. Ez a férfiak leggyakoribb megközelítése.

A második az önzetlenül segítség. A szívünk is belesajdul, amikor azt halljuk, hogy a másik állandóan lekési, folyton kiabálnak vele, mindig elhagyja, szüntelenül megbántják, minduntalan elrontják. Ez a megközelítés elsősorban a nőké.

A harmadik ok szintén sok esetben játszik szerepet: ez az önzésből való segítés. Azért, mert amikor meghalljuk, hogy a másik panaszkodik, akkor legszívesebben kikapcsolnánk, mint egy rádiót és átcsavarnánk egy vidámabb csatornára. Úgy érezzük, drága az időnk és nem érünk rá a panaszkodást hallgatni. És nem igazunk van valahol? Az életnek annyi szépsége van, mi arról szeretnénk beszélgetni, nem arról, hogy a kolléganők a munkahelyen milyen pletykákkal tesznek keresztbe egymásnak, nem arról, hogy ki fúr kicsodát, nem arról, hogy ki felejtette el mára, amit tegnap megígért, nem arról, hogy hány ezer forint hiányzik még a valamicsodához.

Így hát jön az ellenállhatatlan impulzus, hogy eltekerjük a rádiót egy másik frekvenciára, és engedünk neki.

Bármelyik is az ok, az eredmény ugyanaz: az első adandó alkalommal elkezdjük mondani a tanácsunkat, elkezdünk segíteni, elkezdünk megoldást adni:
„Csináld ezt!”
„Inkább azt kellene tenned, hogy!”
„Próbáld ki azt!”

De mit érez eközben a másik, akit a baj ért?

Hogy ezt megtudd, először is képzeld el, hogy fáj a fogad, ezért fogorvoshoz mész. Hogyan segít rajtad a fogorvos? „Dőlj hátra, nyisd ki a szád, betömöm a lyukas fogadat.”

Ez teljesen normális, hiszen ezért mentél el hozzá.

Ám mi történne, ha még nem tartanál ott, hogy bejelentkezz a fogorvoshoz? Képzeld el, hogy miközben az egyik barátodnak panaszkodnál egy tea mellett, hogy fáj a lyukas fogad, akkor az illető azt mondaná: „Dőlj hátra, nyisd ki a szád, betömöm a lyukas fogadat.” Majd azzal a lendülettel elővenne egy fúrógépet és elkezdené a beavatkozást?

Ugye milyen bizarr lenne, ha egyszer csak váratlanul ez történne velünk egy baráti kapcsolatban?

A szavakkal segítés is PONTOSAN ugyanilyen bizarr!

A panaszkodás NEM jelent segítségkérést!
Ha valaki rossz hangulatban van, az NEM jelent segítségkérést!


Ezért a szavakkal való segítésben vissza kell fognunk saját magunkat. Igen, lehet, hogy logikusnak tűnik a segítés, de számtalan alkalommal írtam már arról, hogy a józan paraszti ész félrevisz minket, így most is van ettől sokkal jobb megoldás. Igen, lehet, hogy belesajdul a szívünk, ha végig kell hallgatni a másikat, de ez csak azt jelenti, hogy átérezzük a helyzetét, ami egy jó dolog. Igen, lehet, hogy lenne sürgősebb dolgunk is, minthogy végighallgassuk valakinek a pocsék napját, de pont nekünk mondja, tehát fontosnak tart minket, ami egy jó dolog.

Mivel szavakkal segíteni túl könnyű, ezért vissza kell fognunk magunkat. Amíg nem kértek tőlünk segítséget, addig ne segítsük, ne adjunk tanácsot, ne mutassunk utat.

A segítésnek ugyanis van egy szörnyű üzenete a másik számára. Először is, az hogy nem figyelünk rá. Ha odafigyelnénk a másikra, akkor hagynánk, hogy ő beszéljen. Ehelyett mi beszélünk, ehelyett mi már a megoldást mondjuk. A megoldás sorolása nem odafigyelés.

A második, hogy a kéretlen tanács az üzeni a másiknak: „Én úgy látom, hogy egyedül képtelen vagy boldogulni.”
Ez a legutolsó dolog, amit egy problémával küzdő ember hallani akar, hogy ő béna. Ez egy egyenlőtlen kapcsolatot teremt a két ember között, ami nemcsak megviseli a viszonyt, hanem egyenesen kínozza a bajban lévő felet. Ugyanis a másik nem hülye. Nyilván megtenné amit mi tanácsolunk neki – leszokna a dohányzásról, szakítana a barátjával, beolvasna a főnökének –, megtenné ő magától is, ha tudná. De nem tudja. Pont ezért került bajba. Mert nem tudja megtenni.

És ennek minden esetben van valamilyen oka. Teljesen mindegy, hogy az egy lelki gát, anyagi függés, vagy akármi: a tanács, amit a másik nem tud megfogadni az egy kínzás, hiszen ő ettől szégyenbe kerül. Azt érzi, hogy még egy egyszerű tanácsot sem képes megfogadni. Csak még jobban sulykolódik bele, hogy nem képes megoldani a problémáját. Még jobban rombolódik az önbizalma, még nagyobb pácba kerül.

A harmadik pedig az, hogy a kéretlen tanács sokszor nem őszinte. Az őszinteség az lenne, ha például valami ilyesmit mondanánk neki:  „Nézd, én nem bírlak végighallgatni. Igaz, nem kértél tőlem segítséget, de nem bírom visszafogni magam, és inkább elmondom a megoldást, mert képtelen vagyok nézni, ahogy vergődsz.”

A másik ilyenkor a lelke mélyén pontosan érzi, hogy a mi tanácsunk valójában azt jelenti: „Hagyd abba a panaszkodást, nem bírom hallgatni.”

Még ennél is rosszabb, amikor a tanácsunk tényleg őszinte, de a másik számára mégis ez jön le belőle – így aztán az egészből gyakran érthetetlen konfliktus kerekedik.

A helyzet az, hogy tudunk mi ettől jobbat is.


Ez pedig a következő:
Amíg nem kérnek tőlünk segítséget addig csak egyetlen dolgunk van: az empátia.

Az empátia a legnagyobb segítség.

Az emberi elme a legfantasztikusabb problémamegoldó szerkezet. Ezt minden alkalommal tapasztalom, ugyanis én személy szerint még egyetlen emberrel sem találkoztam, aki ne tudta volna megoldani a saját problémáit.

Ugyanakkor ha egyedül érezzük magunkat, akkor az óriási csapás az önbizalmunkra. Ha igazságtalanság történik velünk, akkor megrendül a világnézetünk. Ilyenkor elveszítjük a csodálatos képességünket a problémamegoldásra, ilyenkor erőre, támogatásra van szükségünk, nem megoldási javaslatokra.

Az empátia azért a legnagyobb segítség, mert aki empatikus velem, arról érzem, hogy az én oldalamon áll. Érzem, hogy nem vagyok egyedül. Az empátia gyógyító erővel bír minden lelki sérülésre, minden kellemetlen élményre, minden bajra, minden konfliktusra. Csak akkor érzem, hogy számíthatok másra, hogy támogatnak, ha bízhatom abban, hogy nem vagyok egyedül. És ezt a bizonyosságot egyedül az empátia tudja megteremteni.

Az empátia döntően egy kommunikációs forma, amit sokan nem tanulnak meg gyerekkorukban. Ezért találkozunk nagyon ritkán olyasvalakivel, akiről tényleg érezzük, hogy megért minket, tényleg a mi oldalunkon áll. Ugyanakkor mivel egy kommunikációs forma, ezért az empátia tanulható, fejleszthető.

Különösen, mivel nem egy bonyolult dologról van szó, mindössze két lépésről.

Az első lépés a figyelem.

Jelezd a másiknak verbálisan és nonverbálisan is, hogy odafigyelsz rá! Fordulj lehetőség szerint teljes testtel a másik felé – ez nyilván nem megoldható mondjuk autóban. Vegyél fel nyitott testtartást, tehát például ne fond karba a kezedet a mellkasod előtt.

Használj a figyelmedet kifejező szavakat! A legőszintébb, ha azt mondod: „Igen, figyelek.”

Ne mondd, hogy figyelsz, ha valójában nem figyelsz, mert fejben máshol vagy! A másik hallani fogja a hangodon, hogy nem mondasz igazat, és ebből csak konfliktus lesz. Ha nem tudsz figyelni, akkor legyél őszinte, és mondd ki, hogy „Most nem tudok rád figyelni, adj egy kis időt, míg ezt befejezem.”

A második lépés a másik érzelmeinek megnevezése.


Érezd át a másik fél helyzetét, és mondd ki, milyen érzés lehet ez neki! Nem kell megoldanod a problémáját. Nem kell tanácsot adnod neki. Nem kell sajnálnod. Csak arról beszélj, hogy elfogadod őt és az érzéseit!



Ha ritkán beszélsz az érzéseidről, akkor másokét is kevésbé hatékonyan tudod felismerni – ez elsősorban a férfiakra vonatkozik. Ezért ezt érdemes gyakorolni. Érdemes elsajátítani a megfelelő szófordulatokat. Érdemes megfigyelni, hogy az empatikus emberek hogyan fejezik ki magukat.

Ezért bármennyire is úgy érezzük, hogy szívesen tennénk, legközelebb NE segítsünk. Csak ha kérik. Legyünk ehelyett „csupán” empatikusak, és figyeljük meg, hogy mennyivel többet érünk el vele! Nem csak számtalan veszekedést kerülhetünk el, de egy melegebb légkört tudunk teremteni vele magunk körül, boldogabbá teszünk másokat, és ezzel együtt magunk is boldogabbá válunk.

forrás: http://szemleletfejlesztes.hu

2014. február 17., hétfő

Akkor most hogyan tovább?


A világ állandóan változik, és Darwin óta tudjuk, hogy nem a legerősebb az, aki túlél, nem a legokosabb, nem a legügyesebb, de nem is a leggazdagabb. Hanem az, aki a legjobban képes alkalmazkodni a változáshoz.

Alkalmazkodni?
Ez általában a viselkedésünk vagy a gondolkodásunk megváltoztatását jelenti. Például másképp osztani be a pénzt, az időnket, mint eddig. Másképpen kommunikálni a számunkra fontos emberekkel, mint eddig. Másképpen tervezni, mint eddig. Másképpen tölteni a szabadidőnket, mint eddig. És így tovább.

Ennek a fajta változásnak – alkalmazkodásnak – van egy nagy akadálya: a józan paraszti ész.

Józan paraszti ésszel ugyanis a szükséges alkalmazkodás jelentős része kivitelezhetetlen.

Miért?

Képzeld el a következő helyzetet: egy barátod dohányzik, és szeretnéd, hogy abbahagyja. Mit teszel?

Kanadában a Torontói Egyetemen elvégezték ezt a kísérletet, és arra jutottak, hogy a emberek 91%-a egyszerűen odament a barátjához, és elmondta neki, hogy a dohányzás nem egészséges. 6% ennél is továbbment, prospektusokat szerzett különböző leszoktató kezelésekről, és egy hegyibeszéd kíséretében átnyújtotta azt az illetőnek. A fennmaradó 3% még ennél is hajlandó volt többet megtenni, ők mindehhez hozzátették ugyanis azt is, hogy „Ha bármiben tudok segíteni öregem, csak szólj.”

A kísérlet során egyetlen egy ember sem szokott le a dohányzásról.

Te melyiket próbáltad már életed során? Mit csináltál akkor, amikor megpróbáltad rávenni a munkatársadat, hogy ne késsen el a munkából? Mit csináltál, amikor arra akartad rávenni a párodat, hogy legyen rendszeretőbb?

A józan paraszti ész azt diktálja, hogy ha változást akarunk elérni, akkor tájékoztatni kell a másik felet arról, hogy a jelenlegi gyakorlata nem célravezető. A legnyilvánvalóbb bizonyítékok ellenére diktálja ezt a józan paraszti eszünk, hiszen a tájékoztatás egyszerűen nem működik – ennek nap mint nap ezer példáját látjuk. És mégis ezzel próbálkozunk minduntalan.

Hát nem hülyeség ez?

Ha változást akarunk elérni akár másokban, akár magunkban, a tájékoztatás nem elég!

Ennek ellenére mégis ezt tesszük.

Dacára a bizonyítékok tömegének, miszerint a beszéd ilyenkor csak falra hányt borsó, továbbra is szent meggyőződésünk, hogy a változás előidézéséhez információra, tájékoztatásra van szükség.

Nos, nem.

Ha az alkalmazkodáshoz, a változáshoz a tájékoztatás elegendő lenne, akkor mindenki karcsú, egészséges, gazdag és boldog lenne. Akkor mindenki jó ízléssel öltözködne, mindenkinek tökéletes párkapcsolata lenne, és nem létezne az a kifejezés egyetlen nyelven sem, hogy „veszekedés”.

De nem ez a helyzet.

És mindez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a józan paraszti ész nem tudja megmondani, hogy mit is kell tenni ilyen helyzetben.

Nem a tudás a kulcs. Nem tájékoztatni, oktatni, informálni kell a másikat vagy saját magunkat, mert csupán attól nem következik be változás.

Az alkalmazkodáshoz, a változáshoz akarat kell! Ilyenkor persze kórusban vágja rá mindenki: „De hát én akarom a változást! Én akarok jobban élni, én akarok jobb párkapcsolatot, én akarok egészséges életet!”

Most figyelj: Ez nem igaz!

Ha fel akarod emelni a karodat, akkor felemeled. Ha nem akarod, akkor nem emeled fel. Így működik az akarat. Ha el akarsz jutni a másik szobába, vagy a másik országba, akkor eljutsz. Ha nem akarsz, akkor pedig nem. Így működik az akarat.

Tehát emberek milliói valójában csak szeretnék akarni a változást – de nem akarják!

Még egyszer leírom: csak szeretnék akarni, de nem akarják.

Ez egy árnyalatnyi különbség, de elképesztően fontos. Ennek az árnyalatnyi különbségnek – aminek a kifejezésére és megértésére ezt a különösen hangzó szóösszetételt kell bevezetni – köszönhető, hogy valaki képes-e alkalmazkodni, vagy sem. Képes-e változtatni a viselkedésén, és ezáltal az életén, vagy sem.

Ez nem szócsavarás, nem valamiféle bűvészkedés a kifejezésekkel. Freud, a világhírű tudós, a pszichoanalízis atyja a következő egyszerű definíciót adta a tudatosra és a tudattalanra: Amit ki tudunk fejezni szavakkal, az tudatos, amit nem tudunk kifejezni szavakkal, az tudattalan.
A legfőbb oka annak, ha valamit nem tudunk szavakkal kifejezni az, hogy nincsenek rá szavaink, kifejezéseink, vagy amik vannak, azok pontatlanok, és nem írják le az élményünket. Gondolj például a szivárványra. Végtelen számú szín alkotja a szivárványt, mégis a hétköznapokban csak hét különböző színről szoktunk beszélni. A műveltebb emberek akár 30 színárnyalatot is fel tudnak sorolni a szivárványból. A festőknek akár 60-70 szavuk is van a különböző színekre. De a szivárvány még ettől is sokkal-sokkal-sokkal több színből áll.

Ahhoz, hogy valamivel tudatosan tudjunk foglalkozni előbb meg kell találni rá a megfelelő szót vagy kifejezést, ami pontosan leírja. Ezért nem működik a józan paraszti ész az élet rengeteg területén, hiszen a nyelv szavai pontatlanok. Ezért szükséges, hogy tisztába kerülj azzal, mikor csap be téged a nyelv, mikor tartja a számodra fontos dolgokat a tudattalan szférájában.

Most, hogy sikerült tudatosítani az akadályt, felmerül a kérdés: Hogyan lehet akarni? Hogyan lehet kilépni a „szeretném akarni”-ból, és valóban akarni?

Ezen a ponton érnek véget a betűk, a könyvek, a beszélgetések. Itt ugyanis a tájékoztatás, az információ, a tudás már nem segít. Akarni úgy lehet megtanulni, ha gyakorlod az akarást. Ha azt mondod magadnak: „Én ezt már nem csak szeretném akarni, hanem tényleg akarom is!”

Egyszerűen fogod megtudni, hogy sikerrel jártál-e: Ha megtetted, akkor akarod. Ha nem tetted meg, akkor még csak szeretnéd akarni.

Egyetlen dolog van, ami ebben előre tud lendíteni téged, ez pedig nem más, mint a motiváció. Meg kell találnod magadban azt a valamit, ami kellőképpen motivál téged. Ami hajt belülről, ami miatt képes vagy akarni korábban felkelni, ami miatt képes vagy akarni gyakorolni, ami miatt képes vagy akarni este egy órával tovább fent maradni.


A fenti írás a http://szemleletfejlesztes.hu/ tulajdona.

Köszönet érte!

Ez is lehet egy első lépés!

2013. február 12., kedd

Élet - Szín - Vonal

Ma reggeli ötletelés közben ismét egy párhuzam jutott eszembe.
Élet Szín Vonal = Egészség Boldogság Gazdagság
Hogy is gondolom én ezt?

Élet: Ahhoz, hogy az élete teljes mértékben élvezni tudd mire is van a legnagyobb szükséged? Egészségre. Arra a dologra, mait normál körülmények között az ember születésekor 100%-osan kap meg.
Ez az alaptőke, amivel bizony gazdálkodni kell(ene). Vigyázni kell rá, kamatoztatni kell, oda kell rá figyelni, vissza kell bele forgatni, hogy hosszú távon tudjuk ezen a 100%-os szinten tartani.
Ne hagyd elveszni ezt a tőkét, mert sokkal nehezebb újra visszaszerezni, sokkal több energiába és invesztícióba kerül!

Szín: A boldogságot sokféle színnel lehetne jellemezni. Igazából viszont azt gondolom az a lényeg, hogy akkor leszel boldog, ha a számodra szükséges összes szín ott van körülötted. Mindenkinek megvannak azok a dolgok, amik ha körülötte vannak, akkor boldognak érzi, mondja és gondolja is magát.
Ülj le és gondold végig, neked mire is van valójában szükséged ahhoz, hogy tényleg azt mond boldog vagy. Kezdj el ezekért a dolgokért is tenni. Ez nagyon sokszor közvetlenül nem anyagi kérdés, de van amihez más anyagi jellegű feladatokat is meg kell oldani. Tegyél érte, mert enélkül nem tudod teljes mértékben élvezni a másik kettőt sem.

Vonal: Van egy anyagi szint, ami szükséges ahhoz, hogy elérd a boldogságot. Van akinek ez szinte nulla forintot jelent, és van akinek rengeteget. Nem vagyunk egyformák.
Igen, azt is lehet mondani, hogy ahogy változik a gondolkodásunk, úgy változik ez a vonal. Lehet azt mondani, hogy a mai világ túl anyagias, túlságosan ragaszkodunk materiális dolgokhoz, és nagyon figyelmen kívül hagyunk lelki, szellemi dolgokat.
Sokat lehet erről a kérdésről beszélni a vége mégis csak ugyan az. Valamennyi jövedelemre szükség van a boldogságunkhoz és az egészségünkhöz.
Ezt érdemes meghatározni és tenni azért, hogy ezt elérjük és biztonságosan mindig meglegyen.

Mint látható ez egy olyan hármas, ahol egyik sem lehet teljes a másik kettő nélkül.
Meg kell találni az egyensúlyt ugyanúgy, mint ahogyan meg kell találni az egyensúlyt a TETTEK (test, fizikai világ), az ÉRZELMEK (lélek, tudat alatti) és a GONDOLKODÁS (tudatos) között.
Bármelyik túlsúlya, vagy túlzott hiányossága kibillenti az egyensúlyt és nem elérhető a vágyott harmónia.