A következő címkéjű bejegyzések mutatása: érzelmek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: érzelmek. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. október 6., kedd

Kinyílt a világ!



Annyi rengeteg program és élmény volt utazásom közben, hogy most, az utolsó napon jut időm arra, hogy itt blogomban is elkezdjem megosztani veled az élményeimet, tapasztalataimat és gondolataimat.

Korábban is voltam már külföldön, de ezek Európán belüli utazások voltak.
Ott is sok másságot lehet találni az egyes országok között, de Ázsia egy sokkal nagyobb ugrás.

Nem öntöm rád most 8 nap eseményeit, mert tömény volt még megélni is, nem hogy elolvasni J

Az én legnagyobb tapasztalásom itt, hogy nem engedni kell, hogy a világ megmutassa magát neked.

Megteszi.

Hogy ki vagy mi által, az mindig változni fog, de ha nyitott és befogadó vagy, akkor nem fog elmaradni még a várakozásaidtól sem.
Sőt.

Hamarosan jelentkezem.

Ha Sopronban vagy környékén laksz várlak szeretettel az élménybeszámolómra




2015. február 8., vasárnap

Tényleg ciki?

Valóban lehet ciki egy adott szakmának a művelése?

Tényleg lehet ciki az, ha valaki kőműves, felszolgáló, biztosítási szakember, tanár, eladó egy üzletben, pénztáros, mlm hálózatépítő vagy takarító egy áruház láncnál, esetleg Ausztriában (ahogy az a határ menti településeken mostanában megy), direkt értékesítéssel foglalkozó valaki, polcszervizes, orvoslátogató, autószerelő, titkárnő vagy adminisztrátor, egészségügyi dolgozó (ápolónő, műtős, stb.) lakatos, zenész, író vagy valami egyéb művészeti ág képviselője, gyári dolgozó, szalagmunkás (és még hosszan lehetne sorolni)?

Teljesen találom szerűen írtam foglalkozásokat, természetesen belevéve azokat, amiknek a kimondása sokak számára pejoratív jellegű.

Biztos, hogy teljesen tisztában vagy azzal, hogy adott szakmában mi a valódi munka? Mi az összes feladat azon kívül, ami a felszínen látszik? Adott ember az adott pillanatban éppen miért azzal foglalkozik? Miért ott teremti meg a megélhetésére és a saját maga által felépített szükségleteire, vágyaira, kívánságaira és kötelezettségeire a pénzt? Mi az, amit el kell sajátítani, amit meg kell tanulni, amin végig kell menni ahhoz, hogy sikeres lehegyen? Mi az, ami a valódi célját képezi  az adott tevékenységnek és az adott embernek?

Biztos, hogy az adott szakmában még nem  találkoztál tisztességes, becsületes, köztiszteletre méltó, munkáját szerető és jól, mindenki megelégedésére végző, boldog művelővel?
Biztos, hogy van olyan szakma, ahol nincsenek kóklerek, kiskapukat keresők, ügyeskedők, gyors meggazdagodásra törekvők és hasonló egyebekben gondolkozók?

Én most direkt nem folytatom ezt a gondolatmenetet, mert kíváncsi vagyok a Tiédre.
Köszönöm, ha megosztod velem!

2014. szeptember 5., péntek

Szabadítsd fel saját magadat!


Takarítsd ki az agyadat, és boldog leszel!!!!
A félelem az, ami olyan szokásokra veszi rá az embert, amelyek teljesen idegenek tőlük. A szokásaink, akárcsak az elménk, fejleszthető. Minden olyat kizárhatunk az életünkből, amelyek visszahúznak minket, és idegenek a valódi, boldog énünktől.

Nézzük:
1. Panaszkodás Ez az egyik legelterjedtebb emberi szokás. És egyben ez az egyik legárulkodóbb jele annak, hogy felelősségvállalás és konkrét cselekvés helyett másban keressük a hibát, egyszerűen a körülményeink áldozatává válunk. Te szívesen vagy a körülményeid áldozata?
Megoldás: szívd fel magadat, és vedd a kezedbe a sorsod irányítását!
2. Pletykálkodás Egy másik szintén gyakori rossz szokás. Mit jelent a számodra a pletyka? Miért pletykálkodsz? Nem azért, hogy ezzel tereld el saját magadról a figyelmet?
Megoldás: másokról való puszta feltételezések helyett objektív információkat keress. Baj esetén kibeszélés helyett mutass együttérzést.
3. Halogatás A fontos dolgok halogatása végül mindig intenzív szorongáshoz vezet (pl. nem veszed fel a telefont). Ha tudod, hogy meg kellene csinálni egy feladatot, de eddig még nem vágtál bele, akkor csináld meg most. Miért tologatnád magad előtt?
Megoldás: Vegyél egy mély lélegzetet, és tedd, amit tenned kell!
4. Szüntelenül csak a munka Akár a te munkád a legfontosabb a világon, akár nem, mindenkinek szüksége van pihenésre. A hivatás az élet része, de pihenj néha, ne félj attól, hogy ha nem dolgozol, nem fogják látni, hogy létezel! Keresd meg a benned szunnyadó taoistát és adj választ erre a kérdésre: ”Az életem végén azt fogom jobban sajnálni, hogy nem dolgoztam még többet, vagy azt, hogy nem töltöttem több időt a szeretteim és a barátaim körében?”
Megoldás: Lazíts, iktass be heti egy pihenőnapot, amikor csak a családoddal foglalkozol.
5. Felesleges kiadások Azt hiszem, ehhez nem kell túl sok magyarázat. Az időnk nagy részét olyan dolgok vásárlására (vagy vásárlásra szükséges pénz előteremtésére) fordítjuk, amelyek azon kívül, hogy az önérzetünket növelik, semmi másra nem jók. Ne feledd, hogy mindenféle plusz tárgyak nélkül is teljes személyiség és egyéniség vagy, nincs szükséged felesleges kiegészítőkre.
Megoldás: fogadd el, hogy nem a tárgyak tesznek azzá, aki vagy.
6. Azon aggódni, hogy mit gondolnak mások Talán meglepő ezt hallani, de az idő nagy részében az égvilágon senki semmit nem gondol rólad. Ezt most ne vedd rossz néven, egyszerűen csak a többiek is pont azzal vannak elfoglalva, hogy te éppen mit gondolsz róluk. “Amit szerinted mások gondolnak rólad, azt valójában te gondolod magadról.”
Megoldás: vonatkoztass el attól, hogy éppen mások mit is gondolnak rólad. Ez egy csomó mentális energiát megspórol.

7. Perfekcionizmus és önbizalomhiány A tökéletesség bűvöletében élni valójában állandó félelmet jelent. Ha maximalista vagy, akkor szinte állandóan kétségbe vagy esve, és mindent és mindenkit meg akarsz javítani. Ha mindig a hibákat keresed, majd javítasz rajtuk, aztán megint hibát keresel, amit javítani lehet, akkor romboló és szükségtelen ciklusokba kergeted magadat. Ha a hiányosságokat keresed, az elméd is a negatív dolgokkal kezd el azonosulni.
Megoldás: próbálj meg a pozitív dolgokra fókuszálni: nem kell mindent tökéletessé tenni! (Nem is lehet.)

8. Rágódni a múlton, aggódni a jövőn Ó, igen, ezek a legalattomosabb szokások. A félelem nagyon szereti ezeket a szokásokat, mert így állandó terrort tarthat az elmédben. Rettegsz, hogy a jövőben megismételed a múlt hibáit. Ha a múlt és a jövő között őrlődsz, soha nem leszel a jelenben. Márpedig mindened, amid van, az csak a jelen pillanatában van. Hogy szeretnéd a jelent tölteni?
Megoldás: a múlt hibáira úgy tekints, mint bölcs oktatómesterekre, amelyek alapján okos döntéseket hozhatsz a jelenben.

2014. július 9., szerda

Tegnap őrület volt!
1:7 .....



Kaptál már életedben ekkora kiütést?
Mit csináltál?

Néha kerül az ember padlóra, ami nagyon rossz. Nehéz feldolgozni. Össze is törhet. Sárba taposhat. Kisemmizhet. Üressé tehet.
És még hosszasan tudod TE is sorolni szerintem ezeket a szavakat.

Az a kérdés, hogy érdemes-e?
Számít e ez valamit a jövővel kapcsolatban.

Vagy csak az számít, hogy menny idő alatt szeded össze magad, állsz talpra és teszed meg a következő lépést?

Min múlik a jövő?
A múlt történésein vagy a jelen tettein?

Nos, azt mondják a jelened a múltban véghezvitt tetteid következménye a jövőd pedig a jelenben végrehajtott tetteid eredménye.
A múlton nem tudsz változtatni!
Cselekedni csak a jelenben tudsz!
Tervezni pedig csak a jövőre!

E két utóbbi azonban a TE kezedben van. Tiéd az irányítás!
Ne dobd a lovak közé gyeplőt, hogy szabadon fussanak, hanem ragadd meg és irányítsd az úti célod felé a szekeredet!
http://www.csipkaymiki.hu/p/betoltes.html


2014. június 25., szerda

Nézőpont

A dolgok jelentése a legtöbbször csak nézőpont kérdése.
TE megszoktad vizsgálni az eseményeket egy másik szemszögből?
Tudtad, hogy az érzéseid a gondolataid által születnek?
A gondolataid milyensége pedig erősen függ a nézőpontodtól?
Tehát az érzéseid erősen függnek a nézőpontodtól?

Álljon itt egy tanulságos történet a nézőpontról:

Szamár mese

Egyszer az öreg gazda, mivel igen nagy szegénységben élt a családjával, úgy döntött, hogy eladja a szamarát. Maga mellé vette a fiát és a szamarat, és elindultak a vásárba. Ahogy úgy ballagtak az úton, elhaladtak a földeken dolgozó emberek mellett. Hallják, amint az emberek ezt mondják.
— Nézd, milyen buta vén ember, ott a szamár, oszt ő meg gyalog jár!
Gondolta az öreg, őt már ki ne nevessék, ezért felült a szamár hátára, és úgy haladtak tovább. Mennek tovább, elérnek egy patak partjára, ahol asszonyok mosnak a vízben. Hallják, amint az asszonyok összesúgnak.
— Nézd azt az embert, úgy ül ott, mint egy méltóság, a szegény gyermek meg nyakig a porban jár.
Na erre elszégyellte magát az öregember, leszállt a szamárról, és felültette a gyereket rá. Így mentek tovább. Alig haladtak valamit, elértek a malomhoz. A molnár legények kint sütkéreztek a napon. Amint meglátták őket, így szóltak.
— Nézd, a kis taknya a szamáron, a szegény öreg meg mint a szolga kullog!
Na, gondolta az öreg, őt senki meg ne vesse, hát felült a gyerek mellé, és így haladtak tovább. Mennek tovább az úton, jönnek velük szembe a kereskedők. Azt mondják maguk közt.
— Nézd azt a két léha embert, szegény állat majd belepusztul a cipelésbe, így még a vágóhídra se érnek vele!
Erre az öreg és a fia lepattant a szamárról. Fogta az öreg, nyakába vette a szamarat a két elülső lábánál, a fia meg a két hátsó lábánál, és így a hátukon cipelték a szamarat, egészen a vásárig. Ahogy beértek a vásárra, mindenki dőlt a nevetéstől, milyen két buta ember ez!

2014. április 25., péntek

Ki miért fél az MLM-től?

Ma egyik munkatársammal beszélgettem egy szuper jót. Ebből jött az ötlet, hogy egyes részleteit megosszam veletek.
Sok minden mellett arról is szó került, hogy az ő ismeretségi körében szinte mindenki valamilyen módon kapcsolatba került az Amway céggel annak idején, és ezért most mereven elzárkóznak ezektől a típusú üzleti lehetőségektől.

Neki is azt tudtam mondani és neked is, aki ezt olvasod azt mondom. Az emberek általában nem azért lesznek MLM sérültek, nem azért zárkóznak el az MLM rendszerektől mert csalódtak. Nem is azért mert rossz terméket kaptak, vagy mert nem volt jó a közösség, rossz emberekkel találták szembe maguk, vagy nem volt rá idejük (ha akarták) vagy nem tudtak sikeresek lenni annyira, mint akarták...és még sorolhatnám.

Az emberek akkor zárkóznak ennyire el, ha pénzt vesztettek. Meg kellett venniük valamit sok pénzért, amit aztán nem tudtak tovább adni. Óriási összeg volt a csatlakozási díj és ez nem jött vissza nekik. Netalán a barátaik is beléptek és ők is pénzt vesztettek és utána mentek hozzájuk, hogy most akkor mi lesz ,ki adja nekik vissza, amit elbuktak.

Amiért én a a DXN-t szeretem és választottam, mert itt nem tudsz pénzt veszíteni. 5000 Ft regisztrációs díj + 1 db termék vásárlásával tudsz csatlakozni. Nincs megújítási díj, életed végéig szól. Nincsen kötelező vásárlás a stb. A szükséges befektetésed 10 000 Ft alatt marad és mindenre jogosult vagy, amit a DXN cég rendszere lehetővé tesz.
Ingyenes weboldal (18 nyelven), webiroda, webshop, hírlevél és video-email küldő rendszer, oktatási anyagok letölthetőleg és webkonferenciákon és mind ez INGYENES!

NEM KELL OLYANNAK LENNED!
Itt beszélgetésen is felmerült, hogy én jó beszélőkével rendelkezem, Ő meg nem akar előadást tartani, webkonfit tartani stb.
Mondtam nem kell (még). Azért van a weboldalad.
Itt nem kell "olyannak" lenni. Fontos azonban, hogy azt is meg lehet tanulni és ebben a cég teljes támogatását élvezed, hogy emberek előtt tudjál beszélni.
Addig viszont az on-line lehetőségek segítenek abban, hogy építhesd az üzletedet anélkül, hogy nyilvánosan nagy közönség előtt meg kellene szólalni.

Szóval, ha csak ezek a dolgok voltak amik eddig visszatartottak, akkor nézd ezt meg: http://www.salsacafe.eu/
Ha szimpatikus amit ott látsz, akkor hívj fel a kapcsolatnál látható telefonszámon.

2014. április 14., hétfő

Hogyan lehet önzetlen segítő szándékunk elutsítás mentes, valódi eredményt elérő?

Egy remek cikk arról, hogy hogyan tudunk embertársaink támogatásában hatékonyan részt venni úgy, hogy ez számukra ne legyen kényelmetlen.
Te is biztosan tapasztaltad már, hogy ha segítséget ajánlasz fel, tanácsot adsz, akkor az nagyon nehezen éri el a célját.
Miért?
Nos erre a kérdésre kapunk választ az alábbi levélben:

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Segíthetek neked?

Egyik ügyfelem mesélte, hogy van egy munkatársa, akinek úgy tűnt, komoly magánéleti gondjai vannak. Egy alkalommal félrevonta őt, és megkérte, mondja el, mi bántja, mert szeretne segíteni. A beszélgetés során kiderült, hogy a helyzet olyasmi, amiről az ügyfelemnek már személyes tapasztalata volt. El is mondta a kollégának a megoldást, de az csak hümmögött, és a fejét csóválta. Akkor mondott neki más megoldást, de a kolléga arra is csak a fejét csóválta. Végül egy órányi beszélgetés és rengeteg bátorítás, ötlet után a kolléga azzal zárta le a beszélgetést: „Tudtam, hogy nem fogsz tudni segíteni.”
Sajnos számtalan ehhez hasonló történetet hallok. A rokonról, aki segít elintézni, hogy a gyereket felvegyék egy iskolába. A gyerek persze aztán egy másik helyre megy, és amikor egyszer csak el kezd rosszabb jegyeket hozni, akkor a rokon lesz a bűnbak, mert „összezavarta a gyereket”. A lányról, aki tanácsokkal látja el barátnőjét annak zűrös szerelmi élete miatt, és csak azt látja, hogy a másik élete ettől csak zűrösebb lesz. A testvérről, aki sorra szerzi a munkahelyeket az öccsének, mindhiába.

Nehéz nem segíteni.
Ha valaki bajban van, nehéz tétlenül nézni.

Tudom, hogy te, aki ezt a levelet olvasod egy rendes ember vagy. Az igazat megvallva nagy szüksége van a világnak rád, és a hozzáállásodra. De fontos tudnod, hogy a segítő szándékodat hogyan tudod a legjobban érvényre juttatni.

Három okból szoktunk segíteni.


Az első a józan paraszti logika. Hiszen ha valaki panaszkodik, akkor nyilván valami baja van, amit meg kell oldani. Ez a férfiak leggyakoribb megközelítése.

A második az önzetlenül segítség. A szívünk is belesajdul, amikor azt halljuk, hogy a másik állandóan lekési, folyton kiabálnak vele, mindig elhagyja, szüntelenül megbántják, minduntalan elrontják. Ez a megközelítés elsősorban a nőké.

A harmadik ok szintén sok esetben játszik szerepet: ez az önzésből való segítés. Azért, mert amikor meghalljuk, hogy a másik panaszkodik, akkor legszívesebben kikapcsolnánk, mint egy rádiót és átcsavarnánk egy vidámabb csatornára. Úgy érezzük, drága az időnk és nem érünk rá a panaszkodást hallgatni. És nem igazunk van valahol? Az életnek annyi szépsége van, mi arról szeretnénk beszélgetni, nem arról, hogy a kolléganők a munkahelyen milyen pletykákkal tesznek keresztbe egymásnak, nem arról, hogy ki fúr kicsodát, nem arról, hogy ki felejtette el mára, amit tegnap megígért, nem arról, hogy hány ezer forint hiányzik még a valamicsodához.

Így hát jön az ellenállhatatlan impulzus, hogy eltekerjük a rádiót egy másik frekvenciára, és engedünk neki.

Bármelyik is az ok, az eredmény ugyanaz: az első adandó alkalommal elkezdjük mondani a tanácsunkat, elkezdünk segíteni, elkezdünk megoldást adni:
„Csináld ezt!”
„Inkább azt kellene tenned, hogy!”
„Próbáld ki azt!”

De mit érez eközben a másik, akit a baj ért?

Hogy ezt megtudd, először is képzeld el, hogy fáj a fogad, ezért fogorvoshoz mész. Hogyan segít rajtad a fogorvos? „Dőlj hátra, nyisd ki a szád, betömöm a lyukas fogadat.”

Ez teljesen normális, hiszen ezért mentél el hozzá.

Ám mi történne, ha még nem tartanál ott, hogy bejelentkezz a fogorvoshoz? Képzeld el, hogy miközben az egyik barátodnak panaszkodnál egy tea mellett, hogy fáj a lyukas fogad, akkor az illető azt mondaná: „Dőlj hátra, nyisd ki a szád, betömöm a lyukas fogadat.” Majd azzal a lendülettel elővenne egy fúrógépet és elkezdené a beavatkozást?

Ugye milyen bizarr lenne, ha egyszer csak váratlanul ez történne velünk egy baráti kapcsolatban?

A szavakkal segítés is PONTOSAN ugyanilyen bizarr!

A panaszkodás NEM jelent segítségkérést!
Ha valaki rossz hangulatban van, az NEM jelent segítségkérést!


Ezért a szavakkal való segítésben vissza kell fognunk saját magunkat. Igen, lehet, hogy logikusnak tűnik a segítés, de számtalan alkalommal írtam már arról, hogy a józan paraszti ész félrevisz minket, így most is van ettől sokkal jobb megoldás. Igen, lehet, hogy belesajdul a szívünk, ha végig kell hallgatni a másikat, de ez csak azt jelenti, hogy átérezzük a helyzetét, ami egy jó dolog. Igen, lehet, hogy lenne sürgősebb dolgunk is, minthogy végighallgassuk valakinek a pocsék napját, de pont nekünk mondja, tehát fontosnak tart minket, ami egy jó dolog.

Mivel szavakkal segíteni túl könnyű, ezért vissza kell fognunk magunkat. Amíg nem kértek tőlünk segítséget, addig ne segítsük, ne adjunk tanácsot, ne mutassunk utat.

A segítésnek ugyanis van egy szörnyű üzenete a másik számára. Először is, az hogy nem figyelünk rá. Ha odafigyelnénk a másikra, akkor hagynánk, hogy ő beszéljen. Ehelyett mi beszélünk, ehelyett mi már a megoldást mondjuk. A megoldás sorolása nem odafigyelés.

A második, hogy a kéretlen tanács az üzeni a másiknak: „Én úgy látom, hogy egyedül képtelen vagy boldogulni.”
Ez a legutolsó dolog, amit egy problémával küzdő ember hallani akar, hogy ő béna. Ez egy egyenlőtlen kapcsolatot teremt a két ember között, ami nemcsak megviseli a viszonyt, hanem egyenesen kínozza a bajban lévő felet. Ugyanis a másik nem hülye. Nyilván megtenné amit mi tanácsolunk neki – leszokna a dohányzásról, szakítana a barátjával, beolvasna a főnökének –, megtenné ő magától is, ha tudná. De nem tudja. Pont ezért került bajba. Mert nem tudja megtenni.

És ennek minden esetben van valamilyen oka. Teljesen mindegy, hogy az egy lelki gát, anyagi függés, vagy akármi: a tanács, amit a másik nem tud megfogadni az egy kínzás, hiszen ő ettől szégyenbe kerül. Azt érzi, hogy még egy egyszerű tanácsot sem képes megfogadni. Csak még jobban sulykolódik bele, hogy nem képes megoldani a problémáját. Még jobban rombolódik az önbizalma, még nagyobb pácba kerül.

A harmadik pedig az, hogy a kéretlen tanács sokszor nem őszinte. Az őszinteség az lenne, ha például valami ilyesmit mondanánk neki:  „Nézd, én nem bírlak végighallgatni. Igaz, nem kértél tőlem segítséget, de nem bírom visszafogni magam, és inkább elmondom a megoldást, mert képtelen vagyok nézni, ahogy vergődsz.”

A másik ilyenkor a lelke mélyén pontosan érzi, hogy a mi tanácsunk valójában azt jelenti: „Hagyd abba a panaszkodást, nem bírom hallgatni.”

Még ennél is rosszabb, amikor a tanácsunk tényleg őszinte, de a másik számára mégis ez jön le belőle – így aztán az egészből gyakran érthetetlen konfliktus kerekedik.

A helyzet az, hogy tudunk mi ettől jobbat is.


Ez pedig a következő:
Amíg nem kérnek tőlünk segítséget addig csak egyetlen dolgunk van: az empátia.

Az empátia a legnagyobb segítség.

Az emberi elme a legfantasztikusabb problémamegoldó szerkezet. Ezt minden alkalommal tapasztalom, ugyanis én személy szerint még egyetlen emberrel sem találkoztam, aki ne tudta volna megoldani a saját problémáit.

Ugyanakkor ha egyedül érezzük magunkat, akkor az óriási csapás az önbizalmunkra. Ha igazságtalanság történik velünk, akkor megrendül a világnézetünk. Ilyenkor elveszítjük a csodálatos képességünket a problémamegoldásra, ilyenkor erőre, támogatásra van szükségünk, nem megoldási javaslatokra.

Az empátia azért a legnagyobb segítség, mert aki empatikus velem, arról érzem, hogy az én oldalamon áll. Érzem, hogy nem vagyok egyedül. Az empátia gyógyító erővel bír minden lelki sérülésre, minden kellemetlen élményre, minden bajra, minden konfliktusra. Csak akkor érzem, hogy számíthatok másra, hogy támogatnak, ha bízhatom abban, hogy nem vagyok egyedül. És ezt a bizonyosságot egyedül az empátia tudja megteremteni.

Az empátia döntően egy kommunikációs forma, amit sokan nem tanulnak meg gyerekkorukban. Ezért találkozunk nagyon ritkán olyasvalakivel, akiről tényleg érezzük, hogy megért minket, tényleg a mi oldalunkon áll. Ugyanakkor mivel egy kommunikációs forma, ezért az empátia tanulható, fejleszthető.

Különösen, mivel nem egy bonyolult dologról van szó, mindössze két lépésről.

Az első lépés a figyelem.

Jelezd a másiknak verbálisan és nonverbálisan is, hogy odafigyelsz rá! Fordulj lehetőség szerint teljes testtel a másik felé – ez nyilván nem megoldható mondjuk autóban. Vegyél fel nyitott testtartást, tehát például ne fond karba a kezedet a mellkasod előtt.

Használj a figyelmedet kifejező szavakat! A legőszintébb, ha azt mondod: „Igen, figyelek.”

Ne mondd, hogy figyelsz, ha valójában nem figyelsz, mert fejben máshol vagy! A másik hallani fogja a hangodon, hogy nem mondasz igazat, és ebből csak konfliktus lesz. Ha nem tudsz figyelni, akkor legyél őszinte, és mondd ki, hogy „Most nem tudok rád figyelni, adj egy kis időt, míg ezt befejezem.”

A második lépés a másik érzelmeinek megnevezése.


Érezd át a másik fél helyzetét, és mondd ki, milyen érzés lehet ez neki! Nem kell megoldanod a problémáját. Nem kell tanácsot adnod neki. Nem kell sajnálnod. Csak arról beszélj, hogy elfogadod őt és az érzéseit!



Ha ritkán beszélsz az érzéseidről, akkor másokét is kevésbé hatékonyan tudod felismerni – ez elsősorban a férfiakra vonatkozik. Ezért ezt érdemes gyakorolni. Érdemes elsajátítani a megfelelő szófordulatokat. Érdemes megfigyelni, hogy az empatikus emberek hogyan fejezik ki magukat.

Ezért bármennyire is úgy érezzük, hogy szívesen tennénk, legközelebb NE segítsünk. Csak ha kérik. Legyünk ehelyett „csupán” empatikusak, és figyeljük meg, hogy mennyivel többet érünk el vele! Nem csak számtalan veszekedést kerülhetünk el, de egy melegebb légkört tudunk teremteni vele magunk körül, boldogabbá teszünk másokat, és ezzel együtt magunk is boldogabbá válunk.

forrás: http://szemleletfejlesztes.hu

2013. február 12., kedd

Élet - Szín - Vonal

Ma reggeli ötletelés közben ismét egy párhuzam jutott eszembe.
Élet Szín Vonal = Egészség Boldogság Gazdagság
Hogy is gondolom én ezt?

Élet: Ahhoz, hogy az élete teljes mértékben élvezni tudd mire is van a legnagyobb szükséged? Egészségre. Arra a dologra, mait normál körülmények között az ember születésekor 100%-osan kap meg.
Ez az alaptőke, amivel bizony gazdálkodni kell(ene). Vigyázni kell rá, kamatoztatni kell, oda kell rá figyelni, vissza kell bele forgatni, hogy hosszú távon tudjuk ezen a 100%-os szinten tartani.
Ne hagyd elveszni ezt a tőkét, mert sokkal nehezebb újra visszaszerezni, sokkal több energiába és invesztícióba kerül!

Szín: A boldogságot sokféle színnel lehetne jellemezni. Igazából viszont azt gondolom az a lényeg, hogy akkor leszel boldog, ha a számodra szükséges összes szín ott van körülötted. Mindenkinek megvannak azok a dolgok, amik ha körülötte vannak, akkor boldognak érzi, mondja és gondolja is magát.
Ülj le és gondold végig, neked mire is van valójában szükséged ahhoz, hogy tényleg azt mond boldog vagy. Kezdj el ezekért a dolgokért is tenni. Ez nagyon sokszor közvetlenül nem anyagi kérdés, de van amihez más anyagi jellegű feladatokat is meg kell oldani. Tegyél érte, mert enélkül nem tudod teljes mértékben élvezni a másik kettőt sem.

Vonal: Van egy anyagi szint, ami szükséges ahhoz, hogy elérd a boldogságot. Van akinek ez szinte nulla forintot jelent, és van akinek rengeteget. Nem vagyunk egyformák.
Igen, azt is lehet mondani, hogy ahogy változik a gondolkodásunk, úgy változik ez a vonal. Lehet azt mondani, hogy a mai világ túl anyagias, túlságosan ragaszkodunk materiális dolgokhoz, és nagyon figyelmen kívül hagyunk lelki, szellemi dolgokat.
Sokat lehet erről a kérdésről beszélni a vége mégis csak ugyan az. Valamennyi jövedelemre szükség van a boldogságunkhoz és az egészségünkhöz.
Ezt érdemes meghatározni és tenni azért, hogy ezt elérjük és biztonságosan mindig meglegyen.

Mint látható ez egy olyan hármas, ahol egyik sem lehet teljes a másik kettő nélkül.
Meg kell találni az egyensúlyt ugyanúgy, mint ahogyan meg kell találni az egyensúlyt a TETTEK (test, fizikai világ), az ÉRZELMEK (lélek, tudat alatti) és a GONDOLKODÁS (tudatos) között.
Bármelyik túlsúlya, vagy túlzott hiányossága kibillenti az egyensúlyt és nem elérhető a vágyott harmónia.

2013. február 10., vasárnap

Gondolkodjunk OK-OSAN

Csütörtökön Bánhidi József előadásán voltunk Sopronban. Nagyon sokat tanultam már Józsitól személyesen. Részt vettem egy 6*2 napos tréningsorozatán, amit azt gondolom mindenkinek érdemes végigcsinálni függetlenül attól, hogy mivel foglalkozik.
Amiben Ő segíteni tud Neked is, az az, hogy megtalál önmagad, megtaláld azt, aki valójában vagy. Lehámozhasd magadról a társadalom által kialakított álarcokat és végre saját magad lehess teljes egészében.

A teljes előadást nem tudom most itt nektek prezentálni, de a leglényegesebb dolgot elmondom.
Ezt nem csak ő, ha már Napoleon Hill is leírta és utána még sokan, akik a siker gondolkodás területével foglalkoznak.
Fontos dolog tudni, hogy gondolataink hatnak a tetteinkre és a testünkre, valamint az érzéseinkre.
Érzéseink hatnak a gondolatainkra és a testünkre, tetteinkre.
És természetesen a tetteink , a fizikai valónk is hat a gondolatainkra és az érzelmeinkre.
Mégis, ha egy alapvető sorrendet fel kell állítani, ha fel tesszük azt a kérdést, hogy mi volt előbb a tyúk vagy a tojás akkor a sorrend úgy van, hogy

Gondolat ---------> Érzelem -----------> Tett, cselekedet --------------> eredmény

Ez mind pozitív, mind negatív előjellel működik, azaz a negatív gondolatok végeredménye a sikertelenség vagy rossz esemény.
A pozitív gondolatoknak az eredménye azonban az, hogy megvalósulnak az álmaink, a kitűzött céljaink.
Ezért nagyon fontos, hogy mindig arra gondolj amit el akarsz érni, és soha ne arra, amit el akarsz kerülni.
Ha bevillan egy kép egy negatív megfogalmazásban, akkor mindig abban a pillanatban fogalmazd át egy pozitív mondattá:
 "Nem szeretném, hogy rossz idő legyen. --------------> Jó időt szeretnék "

Ha ezt mindig megteszed, akkor egy nagyon nagy lépést megtettél abba az irányba, hogy mindent meg tudj valósítani, amit megálmodtál!

Sok sikert! Pozitív gondolatoka!

2012. november 21., szerda

Napi Inspiráció

"Az élet útja néhol tövisekkel van teleszórva, legjobb gyorsan áthaladni rajtuk. Csak ártunk magunknak, ha sokat rágódunk bajainkon."
Voltaire
 
Minél gyorsabban végzed el a nem kívánt feladatot, minél gyorsabban hagyod magad mögött egy sikertelen, kellemetlen esemény történéseinek emlékét, minél hamarabb megbocsátod a téged ért sérelmeket, annál előbb tudsz újra arra koncentrálni, hogy előre haladj. Az ezekkel töltött idő, azon kívül, hogy kihámozod belőle, hogy a jövőre nézve mit érdemes tanulni, mind felesleges. A múlton változtatni már nem lehet. Javítsd ki amit lehet, fogadd el amit kell, bocsásd meg ami ért, és menj tovább.
Tudom, hogy nem könnyű, és ne is hidd el nekem.
Egyszer tegyél egy próbát. És ha utána jobban érzed magad, mint hasonló helyzetben korábban, akkor tegyél így mások is.

2012. november 19., hétfő

Napi Inspiráció

"Sose kérj elnézést az érzelmeidért, mert az igazságért kérnél elnézést."
Benjamin Disraeli
 
 Én sokszor félek ki mutatni az érzelmeimet, mert akkor sebezhetőnek érzem magam. Az érzelmeket könnyű kihasználni....
Ugyanakkor csak az érzelmekkel lehet megmutatni az igazi valóságot, az érzelmek azok, amik a legmélyebb emléket hagyják. Egy illatra, egy dallamra, egy színre, egy mintára., egy helyszínre, egy eseményre mindig azért emlékszel, mert ott valami olyan történt, ami érzelmileg megérintett.
Én most megtettem és végiggondoltam ezt. Tedd meg TE is.
Semmi sem jó, ha túlzásba viszik. Itt is az Aranyközépút az igazi...A túl sok elsodor és ezért nem jó, a túl kevés pedig nem ér el a másik emberig....

2012. október 16., kedd

Napi Inspiráció

"Elfelejtik, hogy mit mondtál, elfelejtik, hogy mit tettél ? de sosem felejtik el, milyen érzést váltottál ki belőlük."
Maya Angelou

Egy kutatást végeztek top vezetők körében, nagyon-nagy forgalmú, világhíres cégeknél. Megkérdezték tőlük Ők milyen alapon döntenek. Logika, érvek, tanácsadók, vagy érzelmek alapján. 72%-uk azt a választ adta, hogy a végső döntést érzelem alapján hozza.
Mindig hallgassa megérzéseidre, akkor is, ha ezzel szembe kell menned az általánosan megszokottal, a logikusnak tűnővel, a környezeted véleményével stb. A megérzések a közös tudatból táplálkoznak, a TE tapasztalataid alapján is születnek, és a múlt összes történéséből megtanulhatóakat tartalmazzák. HALLGASS A SAJÁT MEGÉRZÉSEIDRE.
A másokkal való kommunikációban mindig az érzésekre figyelj. Mit érzel Te a másik ember felől. Milyen érzéseket váltasz ki Te a másik emberben.

Ha valahonnan kijössz sose becsapd az ajtót, mindig igyekezz nyitva hagyni, mert arra már nem fognak emlékezni miért jártál ott, de arra igen, hogy hogyan távoztál.

2012. október 8., hétfő

Napi Inspiráció

"Senki sem lett attól szegény, hogy adakozott."
Anna Frank (Napló)
 
A mondással teljesen egyetértek. Számomra az nem mindegy, hogy ebben, hogy önszántamból teszem, tenném, vagy megpróbálják kikényszeríteni.
Persze, figyelemfelkeltés kell, mert különben nem tud róla az ember, bár azért van egy csomó hely és lehetőség, ha valaki adakozni akar, amik nyilvánosak és ismertek.
DE! Ne keverjük már össze az adomány gyűjtést a kéregetéssel. És itt be is fejezem ezt a gondolatot, mindenki folytassa magában személyiségének megfelelően.

2012. október 4., csütörtök

Napi Inspiráció

"Azt mondd meg, mit kell tenni, ne azt hogyan, hadd lepődjenek meg az emberek saját sikereiken."
George S. Patton
 
 Ha valakinek anyagi problémái vannak nem pénzt kell neki adni, hanem munkát.A gyermekednek is az elérendő célt kell mondani, nem pedig azt, hogy pontosan mit is kell csinálni.
Sokkal jobb a tanulás hatásfoka és tartóssága, ha a saját sikere által derül fény a megoldásra. Erre mindig emlékezni fog, mert így érzelmi kötődés alakul ki, amire sokkal inkább emlékeznek az emberek.

2012. szeptember 21., péntek

Napi Inspiráció

"Ha bánt valami, gondolj arra, fog-e ez számítani öt év múlva? Ha igen, tégy valamit. Ha nem, tedd magad túl rajta."

Catherine Pulsifer,
író
Mind tedd fel magadban a kérdést mielőtt reagálsz: Mennyire fontos ez? Mennyire befolyásolja a jövőt? Mi van ha nem reagálok rá semmit?
Sok vita és kellemetlen beszélgetés, válasz, reagálás elkerülhető, mert igazából semmi értelme. Vagy tudsz úgy reagálni, hogy az építő legyen, hogy azt mond mi a megoldás a jövőre nézve.
Ha pedig olyan nagy jelentősége nincsen a jövőre nézve, mert az esemény már megtörtént (nem tudsz rajta változtatni) de igazából csak az adott pillanatban bosszantó, de a jövőre nézve semmi jelentősége, akkor meg engedd el.
Két füled van, egyiken be, másikon ki....
Magad pedig úgy szabadíthatod fel a negatív érzések alól, hogy megbocsátasz. Mond ki magadban vagy hangosan, hogy megbocsátom neked hogy.....

2012. augusztus 24., péntek

Napi Inspiráció

"Nem lehet úgy vezetni, ha fél lábad egyfolytában fékez. Engedd el régi fájdalmaidat, sérelmeidet, félelmeidet, hogy elmozdulhass. A múlt ereje visszatart az új élettől. Szabadulj meg tőle most!"

Mary Manin Morrissey,
lelkipásztor, író, előadó
 
Az ember félelemei vagy ismerethiányon vagy a múltban történt eseményből származó, tapasztalat, érzelem alapján alakulnak ki. Ahhoz, hogy tovább tudjunk lépnmi fel kell ezeket tárni magunkban és helyettesíteni kell pozitív élményekkel. Tudatalatti agyunk programozható! Miért ne használnák ezt a lehetőséget? Mások is (a történések, a körülmények és az emberek körülöttünk) is ezt tették, ezért vagyunk ott ahol.
Belegondoltál már, hogy a gyerekekben miért nincsen félelem? Mert nincsenek még olyan múltbeli események...
Megtudunk szabadulni a fékektől, felhúzhatjuk a horgonyt, levághatjuk a béklyót!
Tegyük meg!
(Vágd ki a negatív érzelmek fáját!)

2012. augusztus 23., csütörtök

Napi Inspiráció

"Minden nap tégy valami jót, ahol éppen vagy, a kis jótettek együtt meghódítják a világot."
Desmond Tutu,
polgárjogi aktivista, érsek
 Ha mindig csak jót adsz,e gy idő után elfogy a világból a feléd irányuló rossz.
Egy kis jó tett neked is egy pillanatnyi boldogság és annak is, akivel tetted. Jó érzés, örömteli nap :)

2012. augusztus 21., kedd

Napi Inspiráció

"A harmonikus, tartalmas kapcsolatok titka a megbecsülés; Ha másokat megbecsülsz, téged is megbecsülnek. Az érzés kimutatása erősíti a megbecsülést, és elmélyíti a kapcsolatot."

Marci Shimoff,
író
 
 Elismerésre, jutalmazására, a teljesítmény pozitív értékelésére mindenkinek szüksége van. Bármilyen jó vagy, ha nem kapod meg a pozitív visszajelzést, akkor azt fogod keresni, hogy hol a hiba, miért nem kapod meg. Ez akár rossz irányba is elvihet.
Ezért egy idő után sokkal jobban teljesít az, aki folyamatos elismerést, megbecsülést kap, még akkor is ha korábban a teljesítménye gyengébb volt.
Fontos törvény az is, hogy ha csak pozitívumot adsz kifelé, egy idő után már csak pozitívumot fogsz visszakapni.....

2012. augusztus 16., csütörtök

Napi Inspiráció

"Gyakran szomorkodunk lényegtelen apróságok miatt. Pótolhatatlan órákat vesztünk el olyasmin bánkódva, ami egy éven belül feledésbe merül. Szenteljük inkább életünket értékes tetteknek, nagy gondolatoknak, igazi érzelmeknek és komoly vállalkozásoknak."

André Maurois,
1885-1967, író
 
A múltból tanulni kell, de gondolataid mindig a jövőn és a megoldáson járjanak. Bánkódni, aggodalmaskodni vagy bármi más módon rágódnia múlton nem érdemes, felesleges, sőt káros. Személyiségünknek sem tesz jót, hangulatunknak kifejezetten rosszat és előrébb sem jutunk vele. Elemezni, értékelni lehet és kell is korábbi cselekedeteinket és ebből tanulva, a megfelelő következtetéseket (jót és rosszat egyaránt) levonva kell a jövőben folytatni. Ami rossz azon változtassunk, ami jó azt természetesen tartsuk meg.
Ha a gondolataink a megoldás irányában mozognak sokkal hamarabb elénk kerül a legoptimálisabb lehetőség. Olyan dolgokon gondolkodjunk, olyan eseményeket vizionáljunk, olyan érzéseket. érzelmeket keltsünk magunkban, amiket el akarunk érni. Amit el akarunk kerülni azt gondolatainkban is kerüljük el!

2012. augusztus 10., péntek

Napi Inspiráció

"Gyakran azzá válunk, amit tartunk magunkról. Ha állandóan azt hajtogatom, hogy nem tudom megcsinálni, lehetséges, hogy végül képtelen leszek rá. Ellenkezőleg, ha hiszek benne, hogy meg tudom tenni, biztosan meglesz az erőm hozzá, még ha eredetileg nem is volt meg."

Mahatma Gandhi,
1869-1948, az indiai függetlenségi mozgalom vezéralakja

Ami a gondolataink középpontjában áll, az fog megvalósulni. erre fókuszál a tudatalattink, ennek megfelelő energiákat küldünk a világba és ennek megfelelő "segítség" érkezik onnan. Ezért nagyon fontos, hogy mindig azokra a dolgokra összpontosítsunk, amiket el akarunk érni, és ne azokra amiket el akarunk kerülni. Ha valamit el akarunk kerülni azt pozitívív formában fogalmazzuk meg, mert az energiaáramlás nem is meri a "nem szót". Azt foglamazzuk meg amit el akarunk érni.
Például ne azt mondjuk, hogy nem akarok többé ügyetlen lenni. Hanem azt, hogy ügyes akarok lenni. Ne azt mondjuk, hogy nem akarok 80 kg súlyú lenni, hanem azt hogy 75 kg akarok lenni (vagy éppen 85, ha arra van szükség).
Mindig a pozitív eredményt fogalmazzunk meg és tegyük gondolataink középpontjába, mert amit odateszünk azt a tudatalatti előbb utóbb megvalósítja.