2020. május 10., vasárnap

Ez egy igazi csoda volt

Ma lefutottam a Koronás Követi utamat!
Talán ez így furcsának is tűnhet, ha hozzáteszem azt is hogy mindezt visszafelé!

Sok mindenre képesek vagyunk, fizikailag és szellemileg, lelkileg és érzelmileg egyaránt.

Nem olyan régen, kb. 1,5 hónapja kezdtem el a futást, mint mozgást a kimaradó helyett, ebben a "bezárt" járvány helyzetben.
4 km párszor, majd 9 km körüli, majd 11 km körüli.

Aztán egy héttel ezelőtt gondoltam egyet és így lett 16 km felett.
Akkor jött a gondolat az út egy pontján, hogy nem az eddig megtett úton kéne ismét hazafelé futnom, hanem így akár már körbe is mehetnék.
Lakhelyemtől Balfig futottam, így a másik irány sem lehet hazáig hosszabb.
Ekkor még az ismert út mellet döntötttem hazafelé is.

Legutóbbi alkalommal viszont fogtam, és elindultam az ismeretlen irány felé.
Nagyjábóli sejtésem volt, hogy merre kell mennem és hova is akarok kilyukadni, ahonnan már az út maradék része ismerős lesz.

Akik futnak rendszeresen hosszab távokat tudják, hogy ilyenkor rengeteg gondolat, akár érzelem is jöhet fel bennünk, mert nincs ott más jelen csak mi magunk, a futás, meg az út.


















Így történt, hogy eszembe jutott a pár nappal azelőtti beszélgetés szponzorommal, Biró Anikóval, hogy miylen érzés is lesz átvenni a CA azaz Crown Ambassador (Koronás Követ) kitűzőt és elismerést.
Akkor ott csak azt tudtam mondani, hogy ezt most én ott nem tudom megfogalmazni, átérezni, ez így "parancsra" nem megy.

Most futás közben pedig ráébredtem, hogy az ami történik tulajdonképpen nem más, mint ennek az átélése.
Induláskor is tudtam már, hogy sikerrel járok és haza fogok érni. :)
Ráadásul visszafelé! Mert az ismeretlen irányba indultam el. Ami nem járatlan, hiszen kiépített út, többen előttem már jártak rajta, egy útközbeni állomással, ami biztos támpontot ad, hogy jó irányba haladok. Számomra mégis ismeretlen, mert a legnagyobb részén még egyátalán nem jártam, gyalogosan, futva meg főleg nem.

Hálásan köszönöm Kócsó Lászlónak, hogy elhozta a DXN -t Európába, és megmutatta és mutatja napjainkban is folyamatosan, hogy mi a cél.
Mindehhez pedig nagyszerű kreativitásával folyamatosan csodálatos eszközöket is ad nekünk, amiket már csak használni kell.
Hálásan köszönöm a motivációt, támogatást szponzoraimnak, mentoraimnak Biró Anikónak és Czérna Szabolcsnak, akik az úton előttem járva mutatják azt, és mindig a megfelelő "lökéssel", mondattal tudnak szolgálni, hogy hogyan is tovább.

A Koronás Követi karrier szint a legfelső fokozat a DXN-ben. Azt jelenti, hogy van 20 oylan vezető társam, aki már gyémánt szintű vezető, nem csak fejben és cselekedetekben, hanem már az üzleti hálozatát és annak eredményességét tekintve is.
Ahogy futottam, arra kellett rájönnöm, hogy én ennek az útnak már több mint a felét ismerem, annak ellenére, hogy a jelenlegi karrierszintem még sokkal távolabb van ettől a fél úttól, ami a Koronás Gyémánt szint (CD Crown Diamond) a tiszta matemátikát nézve, azaz 10 fentebb leírt vezetői vonal.

A futásom viszont mást mondott. A lefutott több mint 16 km-ből körülbelül 6 km után már ismert, bejárt helyen jártam.
Mivel az érzés azt hozta, hogy ez az én CA utam visszafelé, így azt kell mondjam, hogy ez nagyon szuper, mert akkor több mint a felét ismerem :)
Természetesen ez nem egyenlő azzal, hogy az elvégzendő munkának is több mint a felét elvégeztem. Sőt!!!

Most jön talán a java.
Viszont ezzel kapcsolatban is jöttek érdekes gondolatok.
Futás közben az ismeretlen helyeken biztosan valemennyire "fékezett" az út ismeretlensége, de az is biztos, hogy erőt adott és hajtott a kíváncsiág és az elérhető eredmény.
Míg az út ismert részén, bár ott volt a magabiztosság, hogy tudom hol vagyok, merre kell mennem, viszont tisztában voltam az előttem álló, rám váró nehézségekkel is (hazafelé át kell kelni a dombon felfelé).

Vajon melyik lehet nagyobb vissszafogó vagy éppen hajtó erő? Az ismeretlen vagy egy már ismert akadály újbóli leküzdése, ahol már ismerős a megprobáltatás, a feledat nagysága és erőigénye?

További kérdések is jöttek, amiknek kérlek főleg a sorok közötti, átvitt értelmére fókuszáljatok.

Vajon mi segti jobban az utadat, fejlődésedet, motiváltságodat?
A csodálatos napsütés simogató érzése, amiben szívesen fűrdőznél még ott tovább, akár kicsit le is lassulva? Például egy rendezvény, ahol a CA úton egy köztes sikert elérve átvehetek egy elismerést?
Bár töltést is ad biztosan, ez is azonban lendület és idő veszteséggel járhat, elviheti a fókuszt a fő célról.

Vagy pedig a szembe fújó szél?  Ami ugyan nagyobb erőbefektetésre késztet, ugyanakkor viszont a melegben nagyon jól tudja hűteni a testet, éberen tart, fókuszban tart?
Mondjuk egy megoldandó feladat az üzleti úton vagy akár nem várt akadály vagy a látható, kézzel fogható eredmények aktuális hiánya.

Jók a statisztikák, mert így a végén láthattam, hogy 1400 kcal energia fogyasztásom volt az út során.
Ez körülbelül egy irodai alkalmazott átlagos napi energiafogyasztása a teljes napot tekintve.

Akkor azt mondhatjuk, hogy nem igényel több befektetést a CA szint elérése, mint a napi munka?
És a válasz az, hogy IGEN.
Természetesen ehhez az időkihasználás, a hatékonyság, a tervezettség és a fegyelmezettség is szükséges.
Bár nem vagyok tapsztalt futó, a mozgásban való jártasságom alapján mindig igyekszem figyelni magamra, hogy a lehető leghatékonyabban mozogjak.
Dombon felfelé futva, főleg ha hosszú, sokszor jöhet az érzés, hogy sétálni kellene, jól esne.
Itt kell a fegyelmezettség, és mindig csak a következő lépésre figyelés, de menni tovább.
Legalábbis nekem ez vált be a már ismert dombon hazafelé. Leszegett fejjel, lépés a lépés után, amíg el nem érem az enyhülést adó dombtetőt.
Ott a futás könnyebbé válik, de az útnak még nincsen vége. A lejtő is igényel erőt.

A futás mindenkinek ott van a kezében, és a kérdés csak az, hogy használja-e a testi, leleki és szellemi frissessége, egészsége érdekében.
Mehetsz benne ennél további is, és önismereti út, szellemi fejlődés, mások motiválása, inspirálása is válhat belőle.
Csak rajtad múlik.

Ugyan ez igaz arra a DXN útra is, amin járok.
Szenvedélyem és küldetésem, hogy segítsem az embereket abban, hogy olyan életet építsenek, teremtsenek maguknak, amiről álmodtak.
Ezen az úton élhetek és teremthetek olyan életet, amiről álmodtam.



Ezen a ponton nem feledkezhetek el arról, hogy az én életemben
van még két csodálatos és erőt adó dolog.

Az egyik természetesen a párom, Sándor Rita, akinek óriási hálám és köszönetem, hogy mindenben mögöttem áll, és olyan hátteret, otthont biztosít, ami lehetővé teszi ezt az utat a legteljesebb mértékben.
A másik pedig a Zölderőturmix (greenpowermix), ami nem más mint Spirulina por, Ganoderma -, Cordyceps -, és mostanában egy kevés Poria gomba por vízben vagy például frissen préselt zöldség-gyümölcs lében.

Az én csapatom még épülőben van.
A 20 gyámánt vezető már biztosan megszületett, de lehet még nem mindenkivel találkoztam eddigi utam során.
Ha gondolod, előrébb is hozhatod a találkozásunk időpontját saját proaktivitásoddal, ami egy jó vezető nagyszerű erénye és képessége.

Bízom benne, hogy ez az írás, és az én felismeréseim neked is adnak, adtak segtíséget a saját utadon.
Hálásan köszönöm, hogy elolvastad!
Kísérjen fény és siker, s talán valahol az utunk keresztezik majd egyámást vagy akár együtt is haladhatnak.








2020. április 15., szerda

Előtte - Utána - Hogyan is legyen?

Néha jó gondolkozni azon, hogy merre tovább…
Nekem számtalan ilyen szituáció volt az életemben...

2002-ben én döntöttem úgy, hogy nem érzem jól magam abban a helyzetben, ahol vagyok.
Nem láttam a perspektívát, a fejlődési lehetőséget a cégnél...

Őszintén....
Nem bántam meg, de nagyon hosszú, újabb tanulási folyamat indult ezzel, 3 évvel az egyetemi tanulmányaim befejezése után...

Egy bukdácsolással teli időszak után újabb alkalmazotti lét következett, ami már nem gyártás, hanem kereskedelem...
Sok tanulás, alkalmazkodás, munka ...
DE szabadság is egyben, mert tulajdonképpen egyedül voltam a feladataimmal és magam alkottam a munkatervemet, persze megadott alap keretek között.

Egyszer csak kaptam 2006-ban egy ajánlatot, ami szimpatikusnak tűnt...
Váltottam...
Megint csak lecke a naivitásból...
Rövid fél év után kiderült, nem is arról van szó, amit elsőre állítottak...Nem tudtunk tovább együtt dolgozni....

Ismét munkakeresés....
Barátokon keresztül jött egy ajánlás, ami szimpatikus is volt , meg részben hát muszáj is, ha tovább akartam élni, nem csak tengődni.
Rövid alkalmazotti lét, majd vállalkozási forma... 2007.... ismeritek az időszakot...
Aztán pedig 2008-2009-es válság.
2009 év végén ismét bevétel nélkül találtam magam, mert a cég akinek (be)dolgoztam 12-ből 5 embert tartott meg az adott “munkakörben”.

Ennek az évenk márciusában kezdtem el ezzel a gyógygombás dologgal foglalkozni.
Már 11 évvel ezelőtt ott volt az a kis csíra, aminek manapság, 2020-ban a megélhetésemet köszönhetem.
Pedig hányatott sorsa volt velem....
Néha locsolgattam, öntözgettem, mint a kezdeti lelkesedésben mindenki a legtöbb helyzetben.
Gyomlálgattam, gondoztam… Aztán úgy járt mind a karácsonyi játékok ...
Elég hullámzó figyelem fókusszal voltam irányába.

Közben, hiszen ismertek, 2010 a ZUMBA kezdete Sopronban, és hát már nagyon régóta ott volt a tánc, a táncoktatás, de ebben az időben egy jelentős megélhetési forrásként is, mivel nem volt már más...
Teljesen magamra maradtam (illetve akkori párommal) és meg kellett teremteni az életemet....
Megint, újra, elölről.
Csak ekkor már egy lakás- és egy autó hitellel a nyakamban, hasonlóan sokan másokhoz ebben az időben.

Ugorjunk egy nagyot!

2020. Március, 1. hete!
Vállakozóként Zumba órákat tartok, táncot oktatok, egy barátomnak segítek kereskedelmi tevékenységben, és egyáltalán nem mellesleg a DXN üzlettel foglalkozom.
Mind a 4 lábról nagyjából egyenlő arányban a bevételi oldalon.

Egészen jól érzem magam.

Majd jön az első telefon:
Az egyik egyesület, ahol az idősebb korosztálynak tarottam órákat úgy határozott, hogy a járvány miatt minden rendezvényüket és csoportjukat legalább húsvét hétfőig szüneteltetik.
Itthon is jöttek a javaslatok először, hogy minél inkább kerüljük a csoportos találkozásokat, órákat.
Tehát se tánc se Zumba ....

Majd jöttek a további rendelkezések és a folyamatos leállások miatt a kereskedelmi tevékenységünk is, a barátommal, szinte nullára esett vissza.

S maradt itt hű társam, a DXN, ez a csodálatos család, akikre tényleg úgy számíthattam mindig, mint egy ideális családra.

Valódi, önzetlen szeretet….
Viszonzás elvárása nélkül.

Nagyon sok barátom van a DXN-ből, és nagyon sokat segítünk egymásnak úgy, hogy a gazdasági érdekeink pont az ellenkezőjét mondanák....
Bár ha belegondolok, a szakmákban is úgy kéne együtt működni, mint ahogy mi tesszük...Segíteni egymást, mert ez előre viszi a közös szakmát, nekünk a kis saját cégeink önállóak, de a nagy közös "ellátóközpont" neve és sikeressége mindenkinek közös érdek.

És most itt tartunk.

Hálás vagyok a sorsnak, hogy annak idején megláttam, amit sokatoknak az elmúlt 11 év alatt sem tudtam igazán megmutatni, néha minden igyekezetem ellenére.

Itt vannak a termékek, amit ajánlunk, ezáltal termékforgalmat generálunk és mi magunk is bevételhez jutunk.
Ezt a DXN adja nekünk a munkánkért, mint más helyen a vállalat az alkalmazottnak a bért...
S emellett rengeteg embernek segítettünk az egészségében, az életkörülményei megváltoztatásában, és sokaknak az életben maradásban.

Nekem ezekhez már korábban is hozzájárult, de most NAGYON.

Ha ez nekem nem lenne, akkor talán fel kellett volna mondanom az albérletemet, mint sokaknak, és egy barátomhoz vagy családtagomhoz költözni....
Mert én is csak egy átlagos vagyok Magyarországon...Az az átlagos, akinek nagyon kevés vagy semmi tartaléka nincs...nem volt (eddig).

Szerencsére viszont ez nem így van és ezért nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki bármilyen módon is ehhez hozzájárult.
Minden embernek, aki a 11 év során meghallgatott. Még azoknak is, akik nemet mondtak, vagy elküldtek melegebb éghajlatra.... 
Mert azokból a beszélgetésekből is tanultam.

Persze szerencsére nagyon sokan támogatásukkal és együttműködésükkel, vásárlásukkal és tanításukkal járultak hozzá ahhoz, hogy ma itt lehetek a házban, amit bérlek. Itt lehetünk a párommal ... és nem kellett mindezt feladni.

Talán sokaknak most is egy ilyen időszak van ...
Talán sokaknak el kell gondolkodni azon, hogy hogyan lesz tovább....

Soha senkinek nem mondtam, hogy add fel a munkádat és tarts velünk....
Viszont látható, hogy érdemes a többlábon állás, még ha ez, főleg az első időkben, lemondással, vagy jobban mondva befektetéssel is jár.
Nekem nem volt anyagi tőkém, amit befektessek. A szabadidőm volt ez a tőke...
S a szabadidőm feláldozása, befektetésse most szabadságot ad!

TE mit gondolsz erről, így ebből a szemszögből?
Képes lennél rá?

Mi tudjuk, hogy bárki képes rá, de azt is tudjuk, hogy nem, egyáltalán nem fogja mindenki, sőt még sokan sem fogják ezt megtenni...
Ezért van az az általános kép, hogy ebbe csak belebukni lehet.
Mert sokan feladták....DE KÉRLEK ezt ne vegyük egy lapra a belebukással...biztosan volt olyan is, de elenyésző...
Most sajnos sok cég és munkavállaló valóban belebukik, mert a járvány teremtette helyzetre nincsen, nem lehet ráhatása.

Hálás vagyok, hogy a DXN egy olyan cég, aki nem hagyja cserben a tagjait.
A márciusi hónapban sok helyen, Európán kívül leginkább, akadozott a termék vásárlási lehetőség a körülmények miatt. Sokan elvesztették volna a bónuszukat, ami az ázsiai országokban sokszor a családok egyetlen megélhetési forrása. (Bár most itt is, mint a példa mutatja :) )... Ezrét a DXN adott plusz egy pár napot, április 5-ig, hogy mindenki megtehesse a szükséges lépéseket ennek elkerülésére!

Mert itt ilyen a hozzáállás!

Egy ilyen dolognak lehet részese az, aki csatlakozik hozzánk és elkezdi velünk a közös építkezést.

Ne félj kipróbálni magad!
Veszíteni valód nincsen!
Legrosszabb esetben is elfogyasztasz termékeket, amik táplálják a szervezetedet és segítik, hogy egészségesebb legyél vagy maradj.
Tanulsz egy csomó hasznos dolgot, amit az élet számtalan területén lehet hasznosítani.
S a végén még akár pénz is ütheti a markodat!

FONTOS! Ehhez neked nem kell 11 év, mint nekem. :)
Sokkal gyorsabban lehet ezt elérni, ha kellő odafigyeléssel, fókusszal, nyitottsággal és rendszerezettséggel állsz hozzá.

Ami nem is olyan rossz, ha belegondolsz, hogy most nekem ez az egyetlen bevételi forrásom, és nem csak nekem, hanem nekünk a párommal...
És bár nagy odafigyeléssel, de fent tudjuk tartani magunkat, CSAK EBBŐL!

Hát ez a történet.

A tudásomat, tapasztalatomat, a nem létező titkokat szívesen megosztom veled is, ha ezek alapján úgy döntesz, hogy szívesen csatlakozol hozzám, a csapatomhoz, a DXN nagy családjához.

2020. január 12., vasárnap

SUNYA - Az egyensúly módszere

Mikor csatlakoztam a #DXN-hez éreztem, hogy egy nagyon különleges dolog ez az egész.
Nem csak egészség, termékek és üzlet, annál sokkal több.
Ezt az elmúlt években nehéz volt azoknak megmutatni, akik belülről nem nézték meg.

Most viszont már a külső szemlélődők számára is egyértelműen látszhat a szándék, ami messze nem egyezik a mások által sokszor elképzelttel.

A DXN célja a kezdetektől kezdve az, hogy egészséget adjon ennek minden tekintetében az emberek számára.
Ez eddig is megvalósult mind fizikális, mind szellemi, mind lelki, mind financiális (anyagi) téren, de most egy magasabb lépcsőfok következett be.

Ez talán azért is lehetséges, mert változás és befogadóképesség van a Föld egészén.
Ezt sok formában lehet érzékelni, és most fókuszáljunk a pozitív változásokra, melyek előre mutatnak.

A #SUNYA olyan életszemléletet, praktikus meditációs és egyéb gyakorlati dolgokat ad a kezünkbe, amivel még inkább elő tudjuk segíteni ezeket a változásokat, a bennünk zajló folyamatok egyensúlyba kerülését és azok megtartását.
Mind fizikai, mind szellemi, mind pedig lelki téren.
Ezek egyenes következményeként pedig minden területen jobban tudunk teljesíteni, így természetesen a financiális, azaz a pénz teremtés részen is, ami a mai világ jelenleg elengedhetetlen része.
(ami az ősembernek a tűz és mammut, a létbiztonság volt, az a mai embernek a pénz.)
Mindezek összessége lesz az, hogy rengeteg boldog pillanatot élhetünk át, és ezt meg is tudjuk élni, tehát azt mondhatjuk:
Boldogságban élünk.
A DXN világszerte sok helyen központokat hoz létre, hogy a fent leírtakat minél inkább tudja támogatni
A fejlődés megállíthatatlan :)

Hamarosan sokkal többet tudhattok meg Magyarországon, #SOPRON és környékén is erről, de addig is örömmel adom át az érdeklődőknek mind azt a rengeteg információt, aminek a birtokába kerültem az elmúlt 11 évben.

Nektek sokkal egyszerűbb érdeklődéseteket felém kifejezni, mint nekem innen láthatatlanul azt kitalálni, így ne féljetek megtenni a lépést és a kapcsolatot felvenni velem.
Messenger @Csipkay Miklós
telefon: +36309699661 (akár WhastAPP is)

#Egészség #Szabadság #Teljesség

2019. december 23., hétfő

Nagyon boldog karácsonyt és
Egészségben, sikerekben, örömteli pillanatokban, csodás élményekben gazdag boldog új esztendőt kívánok!
 
I wish all of You, your family and beloveds HAPPY CHRISTMAS!
God Bless all of You in whole 2020 and after!

  
 

2019. december 9., hétfő

Karácsonyi érzések


Csak ülök és próbálom valahogy visszaadni nektek, hogy ti is át tudjátok érezni.
DE nem tudom megfogalmazni az érzést, mert olyan otthonos, megszokott.
Egy katasztrofálisra sikerült délelőtt után tudtam, hogy a délután fergeteges lesz ezen emberek társaságában.

Tudtam, hogy annyi pozitívum fog érni, hogy simán feledteti, legalább arra az időre (meg még egy kicsit), mind azt, ami korábban történt, és nem jó, sőt inkább nagyon rossz.
És így is lett!

Hálásan köszönöm a szervezést Tünde Czérna és Szabolcs Czérna mentorainak. Anikó Biró-nak, hogy egyáltalán megismertem ezt a csodálatos családot.
Mindenkinek, aki ott volt és részt vett, s ezzel megteremtette azt a hangulatot és légkört, ami átmelegítette a szíveket.


Köszönöm az előadóknak azokat a fantasztikus gondolatokat, tudást, energiákat, amit tőlük kaptunk.
Beáta Csizmadia , Tímea Dergez és Zsuzsanna Maráz.

Végül, de nem utolsó sorban azokat a gondolatokat, amit kis rövid "szösszenetekként" a többi társvonali vezetőktől hallhattunk, amik szintén nagyon tanulságosak, néha meghatóak, de mindig-mindig felemelőek voltak.

Talán így már érzitek, hogy miért csak hétfőre sikeredett ezt kikerekíteni.
S talán azt is érzitek, hogy miért maradtam és maradok, bármi történjék is ezen az úton, már több mint 10 éve!
🙏🤗🙏🤗🙏🤗🙏🤗🙏🤗🙏🤗🙏🤗










2019. október 4., péntek

Akadályoz vagy valami mást csinál velem?


Vajon mi lehet az összefüggés a kukásautó és a megvásárolandó Tejföl és vaj között?

Szerintem mellényúltál :P

Muszáj megosztanom veletek ezt a mai történést és felismerést :)

Reggel elindultam a lakhelyemről az irodába. Nemeskúti út, az egyetlen kapocs a város felé tőlünk.
A dombtetőre érve látom, hogy egy nem kicsi kukás autó, mely éppen begyűjtő körúton van eltorlaszolja az irányt amerre menni akarok.

Persze morogtam mint falun Morzsi, és elfordultam jobb, szerencsére még éppen nem mentem túl a kis utcán, hogy akkor kikerülöm.
A következő pillanatban jött a felismerés!!!
Ez nem egy akadály volt hanem egy útirányjelző a "felsőbb segítő" erőtől.

Merthogy két nappal ezelőtt a #DXN kozmetikai csomagot átadtam egy hölgy ismerősömnek, hogy próbálja ki (erre neked is van lehetőséged! :) )
Otthon tesztelte is készítményeket, képzeld még tetszett is neki, úgyhogy megbeszéltük telefonon, hogy regisztrál és rendel.
Valamint, hogy a férje a közelünkben dolgozik, tehát reggel behozza nekem a dobozt és én érte megyek.
Képzeld, pont arra kellett ehhez elfordulnom, és így ugrott be, hogy mind ezt a dolgot majdnem elfelejtettem!

Aztán ment szépen tovább a nap. Ma olyan szerencsés helyzetben voltam, hogy a párom otthon van és így készített finom ebédet.
Már indultam volna haza, amikor jelezte, menjek be az ALDI-ba, mert az úgy is itt van közel és útba is esik, tejfölért meg vajért.
Még mondtam is neki, miért nem reggel mondta, mert ott voltam tankolni.
Gondolhatod, persze megint a kis apró morgás.... :P

Gyorsan összekaptam a két dolgot az ALDI-ban, majd a pénztár felé menet megakadt a szemem valamin.
Számomra gyönyörű szép piros napszemüveg.
Ilyenem már volt, csak el is kopott, meg aztán ebben az állapotában sajnos el is vesztettem a DXN-es #jutalom túrán #Erdély országban a #Gyilkostó egyik sziklájára mászva.
Nem lett meg és ott szomorú voltam ezért.

Ám ez a kis ebédes kitérő éppen utamba sodorta ezt a szép napszemüveget.
Hát vettem is belőle gyorsan :)

A #tanulság, amit nem először tapasztalok, de néha elfelejtek, hogy ami akadálynak látszik, az bizony a legtöbb esetben vagy egy útjelző tábla vagy egy #dobbantó.
A mai "akadályok" #útjelzőtábla jellegűek voltak, de majd mesélek a dobbantóról is valamikor :)

A képek részben illusztrációk és nem az eredeti darabok.
Viszont az a doboznyi #DXN #Kozmetikum teljesen valódi és arra vár, hogy kipróbáld, kipróbálják őket.
erről többet tőlem tudhatsz meg személyesen, messengeren vagy telefonon.
A kozmetikumokról pedig a One World One Beauty - DXN Cosmetics oldalon :)

Hálás vagyok a mindennapi tanításokért 🙏
Valamint köszönöm mindazoknak, akik által ezeket megtanultam felismerni. 🤗

2019. augusztus 30., péntek

A tegnapi nap egy igazi Gano AffeCTION volt.
Szeretet, hatás, akció.
#szabadság #egészség #teljesség egyben.

Számomra egy új, tapasztalatokkal teli, bizonyos értelemben elsőnek is tekinthető 7 km-es futás.
Persze futottam már életemben.

Sőt valamikor vagy 30-35 évvel ezelőtt még versenyen is.
Nem olyan rég Bali szigetén egy kedves DXN családtaggal együtt, néhány km-t. Az nem volt még ennyi se szerintem....

Ez itt most mégis valami más volt.

Először is, mert mostanában a mozgásnak ez a formája nincsen benne egyáltalán az életemben.
Ami sokkal érdekesebb azonban, hogy ez a futás mennyire hasonlít a DXN utamhoz.

A startnál mindenki ott van és egyszerre indulunk.
Mindenkinek ugyan az a lehetőség....

Néhányak már az elején elhúztak, de had menjenek, gyakorlottabbak, tapasztaltabbak.
S bár az elhatározás bennem volt, hogy végig csinálom, tudtam, hogy nem a legfelkészültebb vagyok, így igyekeztem egy végigcsinálható tempót találni.
Előttem is, mögöttem is voltak indulók...
Akad is társam, együtt haladunk, de aztán más-más megoldást választottunk az úton.

Egyedül maradtam.

A mozgással, már az elején érezhető fáradással, némi levegőszomjjal és természetesen a gondolataimmal.
Igyekeztem előbányászni mindent, ami előre visz.
FORMA-1: mindig csak a következőlépésre szabad figyelni
Meditáció-Yoga: Mély, teljes légzés, pulzus lenyugtatása, a test megnyugtatása, hogy ez nem árt neki.
Tudatos mozgás imerete: Hogyan a legkényelmesebb, nem feszít, nem nyom, nem lassú, nem gyors....
MLM: a hatalmas feladat apróbbakra bontás, egészen a egyes lépésekig.

Minden rendelkezésemre álló technikát bevettettem, de a lihegés csak jött, jött, fújtattam mint a közmozdony, de persze haladtam előre.

(MLM kettes fázis, amikor a kezdeti lelkesedés elfogyott és jön a kitartás kérdése....)

Megpillantottam egy előttem lévőt a versenyből.
Nosza majd ő húz.
NEM, nem szabad rágyorsítani, mert akkor a végén tuti nem bírom. Majd szépen a saját tempómban, ami jelenleg jól esik, utolérem és elhaladok mellette.

(Mint amikor más valaki stílusát akarod felvenni, egy keresztvonal jónak tűnő megoldását. Ami a saját rendszeredben nem biztos, hogy működik.)

Beértem és elhaladtam mellette.....
Vajon hol tartok? Mennyit futottam? Mennyi van még hátra?
Fogalmam sem volt.
Nem voltam eléggé felkészült...Semmi idő és távmérő eszköz...

(Mint maikor az üzletben nem foglalkozol a statisztikával, számokkal...Kicsit nehezíti a tisztánlátást!)

Azt tudtam, hogy a táv felénél van egy frissítő, tehát sajnos, még több van hátra, mint amit eddig teljesítettem.
"Nem, bírom, sétálnom kell"
Nem szabad, ha sétálok oda az előny, amit megszereztem, oda lendület, nehéz lesz újra elindulni.
Elő újra a technikát, mély levegők, pulzusnyugtatás. Vajon tényleg működik ez?

(Mint amikor az üzletben esetleg meginog a hited a módszerben, cégben, termékben, valami ilyesmiben...)

Körülöttem csak az erdő, mögöttem, előttem az út, és sehol a féltáv.
Én akarom az eredmény, menni akarok és teljesíteni a kitűzött célt.

(Mennem kell előre mint az üzletben, amikor is tudtam, hogy vannak körülöttem, vannak velem, de nem azon az úton jönnek mint én.)

DE kész...Nem bírom tovább...Muszáj pihennem....
Nem lenne azonban jó megállni a frissítő előtt, mert akkor időt vesztek.
De inkább kéne pár lépést pihennem, mint hogy ne tudjam végig futnia távot.
Séta, csak egy kicsi.... DE tempósan, le ne merevedjek.....

Na gyerünk, újra futás!

(szabadnapok kivétele a mindennapos, rendszeresen végzendő feladatok alól.....az üzletben)

Végre megpillantom a frissítő bázist....
ÁLLJ! Semmi rohanás.... Oda fogok érni és tovább is menni, kell az erő a végén!
Csak megfogom és futás tovább, vagy sétálok?
Muszáj megint pihennem, akkor könnyebb a frissítés is.

(Köztes állomás amikor elértem az SR, azaz Star Ruby szintet, ahol már 3 vezető munkatársam volt)

Na futás!
DE nincs szemetes, mi legyen műanyag pohárral....erdő, el nem dobom... Cipelem.

(Pont úgy, mint ahogy a hálózatépítésem során voltak akadályozó tényezők, amik nem segítették, sőt néha vissza is húzták a teljesítményemet.)

Egyedül.

Vannak, akik szembe jönnek, sétálnak, futnak, bicikliznek.

(Más üzlet, más élet, más kihívások....)

Monotonitás, futás, fáradás, akarat.
Menni kell, de már nem nagyon bírom, pedig még jócskán van a célig az biztos.
Elágazás. Merre menjek? Semmi jelzés.....
Cipőfűző... Legalább pihenhetek.
Ott egy horgász!
"Erre kell menni?"
"Nem, arra tovább"
Szerencsére nekem ez csak kb 100-200m plusz volt (mint kiderült itt többen eltévedtek +1km-t megtéve)

Vajon mennyi van még?
Már nagyon nem bírom, kész vagyok....
Be akarok érni a célba! Tudom, hogy képes vagyok rá!
Na végre kanyar, balra....
DE még mindig nem látni semmit...
Nem bírom....Sétálnom, pihennem kell

(Üzletben: IDŐT KÉREK! Megértést!
Szponzor: Én megértelek, de te meddig érted meg magadat? )

Valaki jön mögöttem...
Akkor futás...
Nem nagyon megy, kezd fájni mindenem, de muszáj lépni, tenni , ami a cél érdekében szükséges.
Megint elágazás.
A mögöttem lévő futó felé fordulva.
"Erre kell menni?"
"Nem tudom...."
Döntök, megyek....
Most ez jól sikerült, mármint az irányválasztás.
Ott fut előttem valaki...
Versenyszellem beindul...
Előtte kell célba érnem....
Nincs tartalék, miből?
Ha pihenek még a mögöttem jövő is beér....
Ha pihenek kicsit összeszedem magam és meglesz.

(Kell a kikapcsolódás a kiégés ellen.)

Kicsi séta....

A mögöttem jövő beér, és elhalad....
Na akkor gyerünk....
"Mehetek veled?"
"Igen, de beszélgetni nem tudok..."
Futunk, egyenletes tempó...de nem kényelmes...
Mennem kell előre....

Előttünk már közel az előző futó, akit megpillantottam...
Nah, pár hosszú lépés, mert most még biztosan sikerül....
Elhaladok mellette...
Nem bírom, akármennyire muszáj...
Pihennem kell...

Séta....

Közben ők ketten együtt futnak és elmennek mellettem...
Akkor futás!

Ellépek, mert megint az előző számomra kényelmes, náluk csak kicsit gyorsabb tempót választom.
Leesett a rajtszámom....
Vissza kell mennem érte....

(csak egy kis szösszenet, ami mindig jön a hálózatépítés közben, ami esetleg elvonhatja a figyelmet a fő fókuszról.
S persze valami, ami megint nem kényelmes, de ez van és menni kell tovább.
Rajtszám a kézben és futás!)

Ezt így nem fogom bírni a végéig.
Már látszik a cél, de tudom, hogy ha most neki lódulok, tuti a cél előtt kidőlök...
Lassabban nem kényelmes...
Ha megállok akkor megint utolérnek és lehagynak, időt és pozíciót vesztek....
Muszáj sétálni.....
Séta...

Ők ketten el...

Futnom kéne, de még nem tudok, nem nyugodott meg a légzésem.
Menni kell, nagyon nem engedhetem el őket....

(nagyobb csomaggal kell előre haladni, mert a sok kicsi nem lesz elég....jobban elő kell készíteni. Felkészültebb akarok lenni a kevesebb tárgyaláson)

Nah, innen talán már megy a végéig.
HAJRÁ!

Hogy mondták annak idején (valahonnan a semmiből előtörő gyermekkori tornaórás felkészítés az atlétika versenyre....)
Hosszú léptek, kinyújtott láb, karral is húzd, repüljél a célig!
Mindent beleadtam.

(Pont mint az SD, azaz a gyémánt szint elérése előtt.)

Már láttam a célt!
Húzott befelé mint a Star Wars-ban a vonósugár.
Fogalmam sincs, honnan került erő a lábamba.

(Fogalmam sincs, hogy akkor honnan jöttek az utolsó regisztrációk amik felröpítettek arra a csúcsra.)

Fogalmam sincs, honnan került erő a lábamba.
Csak a hangos bemondót hallottam már.
"Újabb versenyző...Rajtszámot nem látjuk mert a kezében hozza.
Ez 42-ön belüli idő lehet"
Na itt akkor még rakéta fokozat, legyen meg amit mondtak.
Levegő már nincs, valaki mozgatja a tagjaimat, valamit beszélnek de nem hallom
CÉL!
41:53:12
DE hányas a rajtszáma fiatalember?
14

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Most persze izomláz....
Hogy ezek után fogok-e rendszeresen futni, nem tudom.
Lehet.
Bár akkor inkább hegyen völgyön, Trail-futás, mert az jobban vonz....
Ami biztos...
Megyek tovább az úton.


Ezzel a családdal, akikkel így együtt, külön külön, egymás előtt és mögött futottunk. Mert itt van egy nagy család, akikkel sárkányhajóban utazunk, zenélünk, főzünk és rengeteg sok embernek segítünk abban, hogy megváltozzon, jobb legyen az élete.

S persze szeretettel várjuk és fogadjuk az "új családtagokat", akiket megérint ez az energia, erő, stílus és lehetőség.

Hálás köszönet azoknak, akik ezt az élményt bármilyen módon is támogatták idáig.
Felsorolni nagyon hosszú lenne név szerint, ezért csak a sok sok hála-kéz, mindenkinek egy-egy....
🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏