Néha jó gondolkozni azon, hogy merre tovább…
Nekem számtalan ilyen szituáció volt az életemben...
2002-ben én döntöttem úgy, hogy nem érzem jól magam abban a helyzetben, ahol vagyok.
Nem láttam a perspektívát, a fejlődési lehetőséget a cégnél...
Őszintén....
Nem bántam meg, de nagyon hosszú, újabb tanulási folyamat indult ezzel, 3 évvel az egyetemi tanulmányaim befejezése után...
Egy bukdácsolással teli időszak után újabb alkalmazotti lét következett, ami már nem gyártás, hanem kereskedelem...
Sok tanulás, alkalmazkodás, munka ...
DE szabadság is egyben, mert tulajdonképpen egyedül voltam a feladataimmal és magam alkottam a munkatervemet, persze megadott alap keretek között.
Egyszer csak kaptam 2006-ban egy ajánlatot, ami szimpatikusnak tűnt...
Váltottam...
Megint csak lecke a naivitásból...
Rövid fél év után kiderült, nem is arról van szó, amit elsőre állítottak...Nem tudtunk tovább együtt dolgozni....
Ismét munkakeresés....
Barátokon keresztül jött egy ajánlás, ami szimpatikus is volt , meg részben hát muszáj is, ha tovább akartam élni, nem csak tengődni.
Rövid alkalmazotti lét, majd vállalkozási forma... 2007.... ismeritek az időszakot...
Aztán pedig 2008-2009-es válság.
2009 év végén ismét bevétel nélkül találtam magam, mert a cég akinek (be)dolgoztam 12-ből 5 embert tartott meg az adott “munkakörben”.
Ennek az évenk márciusában kezdtem el ezzel a gyógygombás dologgal foglalkozni.
Már 11 évvel ezelőtt ott volt az a kis csíra, aminek manapság, 2020-ban a megélhetésemet köszönhetem.
Pedig hányatott sorsa volt velem....
Néha locsolgattam, öntözgettem, mint a kezdeti lelkesedésben mindenki a legtöbb helyzetben.
Gyomlálgattam, gondoztam… Aztán úgy járt mind a karácsonyi játékok ...
Elég hullámzó figyelem fókusszal voltam irányába.
Közben, hiszen ismertek, 2010 a ZUMBA kezdete Sopronban, és hát már nagyon régóta ott volt a tánc, a táncoktatás, de ebben az időben egy jelentős megélhetési forrásként is, mivel nem volt már más...
Teljesen magamra maradtam (illetve akkori párommal) és meg kellett teremteni az életemet....
Megint, újra, elölről.
Csak ekkor már egy lakás- és egy autó hitellel a nyakamban, hasonlóan sokan másokhoz ebben az időben.
Ugorjunk egy nagyot!
2020. Március, 1. hete!
Vállakozóként Zumba órákat tartok, táncot oktatok, egy barátomnak segítek kereskedelmi tevékenységben, és egyáltalán nem mellesleg a DXN üzlettel foglalkozom.
Mind a 4 lábról nagyjából egyenlő arányban a bevételi oldalon.
Egészen jól érzem magam.
Majd jön az első telefon:
Az egyik egyesület, ahol az idősebb korosztálynak tarottam órákat úgy határozott, hogy a járvány miatt minden rendezvényüket és csoportjukat legalább húsvét hétfőig szüneteltetik.
Itthon is jöttek a javaslatok először, hogy minél inkább kerüljük a csoportos találkozásokat, órákat.
Tehát se tánc se Zumba ....
Majd jöttek a további rendelkezések és a folyamatos leállások miatt a kereskedelmi tevékenységünk is, a barátommal, szinte nullára esett vissza.
S maradt itt hű társam, a DXN, ez a csodálatos család, akikre tényleg úgy számíthattam mindig, mint egy ideális családra.
Valódi, önzetlen szeretet….
Viszonzás elvárása nélkül.
Nagyon sok barátom van a DXN-ből, és nagyon sokat segítünk egymásnak úgy, hogy a gazdasági érdekeink pont az ellenkezőjét mondanák....
Bár ha belegondolok, a szakmákban is úgy kéne együtt működni, mint ahogy mi tesszük...Segíteni egymást, mert ez előre viszi a közös szakmát, nekünk a kis saját cégeink önállóak, de a nagy közös "ellátóközpont" neve és sikeressége mindenkinek közös érdek.
És most itt tartunk.
Hálás vagyok a sorsnak, hogy annak idején megláttam, amit sokatoknak az elmúlt 11 év alatt sem tudtam igazán megmutatni, néha minden igyekezetem ellenére.
Itt vannak a termékek, amit ajánlunk, ezáltal termékforgalmat generálunk és mi magunk is bevételhez jutunk.
Ezt a DXN adja nekünk a munkánkért, mint más helyen a vállalat az alkalmazottnak a bért...
S emellett rengeteg embernek segítettünk az egészségében, az életkörülményei megváltoztatásában, és sokaknak az életben maradásban.
Nekem ezekhez már korábban is hozzájárult, de most NAGYON.
Ha ez nekem nem lenne, akkor talán fel kellett volna mondanom az albérletemet, mint sokaknak, és egy barátomhoz vagy családtagomhoz költözni....
Mert én is csak egy átlagos vagyok Magyarországon...Az az átlagos, akinek nagyon kevés vagy semmi tartaléka nincs...nem volt (eddig).
Szerencsére viszont ez nem így van és ezért nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki bármilyen módon is ehhez hozzájárult.
Minden embernek, aki a 11 év során meghallgatott. Még azoknak is, akik nemet mondtak, vagy elküldtek melegebb éghajlatra....
Mert azokból a beszélgetésekből is tanultam.
Persze szerencsére nagyon sokan támogatásukkal és együttműködésükkel, vásárlásukkal és tanításukkal járultak hozzá ahhoz, hogy ma itt lehetek a házban, amit bérlek. Itt lehetünk a párommal ... és nem kellett mindezt feladni.
Talán sokaknak most is egy ilyen időszak van ...
Talán sokaknak el kell gondolkodni azon, hogy hogyan lesz tovább....
Soha senkinek nem mondtam, hogy add fel a munkádat és tarts velünk....
Viszont látható, hogy érdemes a többlábon állás, még ha ez, főleg az első időkben, lemondással, vagy jobban mondva befektetéssel is jár.
Nekem nem volt anyagi tőkém, amit befektessek. A szabadidőm volt ez a tőke...
S a szabadidőm feláldozása, befektetésse most szabadságot ad!
TE mit gondolsz erről, így ebből a szemszögből?
Képes lennél rá?
Mi tudjuk, hogy bárki képes rá, de azt is tudjuk, hogy nem, egyáltalán nem fogja mindenki, sőt még sokan sem fogják ezt megtenni...
Ezért van az az általános kép, hogy ebbe csak belebukni lehet.
Mert sokan feladták....DE KÉRLEK ezt ne vegyük egy lapra a belebukással...biztosan volt olyan is, de elenyésző...
Most sajnos sok cég és munkavállaló valóban belebukik, mert a járvány teremtette helyzetre nincsen, nem lehet ráhatása.
Hálás vagyok, hogy a DXN egy olyan cég, aki nem hagyja cserben a tagjait.
A márciusi hónapban sok helyen, Európán kívül leginkább, akadozott a termék vásárlási lehetőség a körülmények miatt. Sokan elvesztették volna a bónuszukat, ami az ázsiai országokban sokszor a családok egyetlen megélhetési forrása. (Bár most itt is, mint a példa mutatja :) )... Ezrét a DXN adott plusz egy pár napot, április 5-ig, hogy mindenki megtehesse a szükséges lépéseket ennek elkerülésére!
Mert itt ilyen a hozzáállás!
Egy ilyen dolognak lehet részese az, aki csatlakozik hozzánk és elkezdi velünk a közös építkezést.
Ne félj kipróbálni magad!
Veszíteni valód nincsen!
Legrosszabb esetben is elfogyasztasz termékeket, amik táplálják a szervezetedet és segítik, hogy egészségesebb legyél vagy maradj.
Tanulsz egy csomó hasznos dolgot, amit az élet számtalan területén lehet hasznosítani.
S a végén még akár pénz is ütheti a markodat!
FONTOS! Ehhez neked nem kell 11 év, mint nekem. :)
Sokkal gyorsabban lehet ezt elérni, ha kellő odafigyeléssel, fókusszal, nyitottsággal és rendszerezettséggel állsz hozzá.
Ami nem is olyan rossz, ha belegondolsz, hogy most nekem ez az egyetlen bevételi forrásom, és nem csak nekem, hanem nekünk a párommal...
És bár nagy odafigyeléssel, de fent tudjuk tartani magunkat, CSAK EBBŐL!
Hát ez a történet.
A tudásomat, tapasztalatomat, a nem létező titkokat szívesen megosztom veled is, ha ezek alapján úgy döntesz, hogy szívesen csatlakozol hozzám, a csapatomhoz, a DXN nagy családjához.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése