Érdekes, hogy pár évvel ezelőtt már kerültem egy hasonló helyzetbe.
Az akkor sokkal rosszabb volt, minden szempontból, úgy látszik a leckét mégsem tanultam még akkor meg.
Az is lehet, hogy az írás végére egyszerűan csak ennyit fogsz mondani: "Miki, neked büdös a munka"
Elfogadom, ha így fogod látni.
Az is biztos lesz számomra, hogy nem TE vagy akkor az, akinek ez az írás szól. :)
Ezzel együtt bennem semmilyen rossz érzés nem fog keletkezni.
Bízom benne ezzel te is így leszel .
Többször mondtam mostanában, hogy több DXN-es kollégámmal ellentétben nekem nincs olyan igazi nagy, feltűnést keltő hivatkozási alapom a DXN-re.
Nem történt csodálatos gyógyulás, mert nagyságrendileg egészséges voltam.
Nem tudok beszámolni allergia elmúlásáról, a vérnyomás, vércukorszint és egyéb folyamatok optimalizálódásáról, gyógyszerek elhagyásáról.
Ellenére annak, hogy a termékek fogyasztása ezekhez hozzásegíthet.
Mégis akkor mi az én MIÉRT-em?
Erre kaptam ismét leckét a hétvégén.
Nyár elején elköltöztem. Ezt most nem részletezném miért.
A lényeg, hogy egy olyan házat bérlek, ahol cserépkályhás fűtés van.
Úgy döntöttem, megállapodva a főbérlővel, hogy üssünk két legyet egy csapsára.
A kertben található mindenféle faanyagot (szőlőtám, karó, egyéb faanyagok) összeszedem, "feldolgozom" és ezzel fogok idén télen fűteni.
Némi költségmegtakarítás nekem, és egyben a kertben is kicsit rendeződik a helyzet.
Nos az eredmény az lett, hogy szombat és vasárnap hordtam az anyagokat a kert minden pontjáról, majd fűrészeltem, hasogattam. Amit éppen kellett.
Persze, jó levegő a szabadban, időnként még finom frissen vágott faillat is.
Viszont a könyököm megsínylette. Főleg a nagy fejszével való hasogatást. Nem volt kisebb szerszám éppen....
Közben jutott eszembe, hogy egyszer szőlőben dolgozva már megfogattam, hogy felépítem a DXN üzletet, hogy többet olyat ne kelljen átélnem.
akkoriban elég rossz anyagi helyzetben lévén, elvállaltam mindent. Többek között szőlőben való dolgozást, illetve az aktuális eset pont szüret volt.
Persze mondhatnád, hogy megint szabadban. Mi abban a rossz.
Mi? A 10 órán át való ázás-fázás. Bőrig átázva. Csontig átfagyva.
Ez a hétvége messze nem ilyen rossz élmény volt.
Viszont már az egyetemen, mikor a faipari diplomámat szereztem tudtam, hogy nem akarok fűrészüzemben dolgozni a zaj miatt.
És akkor tessék.
Szőlőkaró, oszlop, venyige fűrészelés. Összeraktad? :)
Ugyanaz, még egyszer, kicsit másképpen....
Nos, ha olyan helyzetben vagy, mint én... hogy megvan a megélhetésed, meg tudod teremteni, ami kell.....
Viszont van, amit szívesebben csinálnál.
A jelen tevékenységedben meg van egy csomó dolog, amit nem szívesen teszel, akkor érdemes valamikor beszélgetnünk.
Én nem szerettem a hétvégén a zajt. Azt, hogy az alsó ruházatomból és a zoknimból is fűrészpor hullott ki, mikor levetettem.
Kívül belül "koszos" és zajszennyezett lettem.
Tudom, megtanultam már középiskolában. Ez nem kosz, hanem a munka pora....
Büdös a munka?
Nem, megcsináltam.
Viszont szívesebben csináltam volna mást.
Miért így kellett.....
Hát igen, mert korábban nem tettem meg azt, ami ezt kiválthatta volna.
DE MOST itt az idő.
A legjobb alkalom mindig a most, így ott eldöntöttem, és tegnap már léptem is ezirányban.
Azt is eldöntöttem, hogy ezt leírom, hátha tudok vele inspirálni néhányakat.
Azt is tudom, hogy fogok kapni hideget meleget....Vállallom :)
Azt is tudom, hogy azt a munkát is meg kell valakinek csinálni, amit hétvégén csináltam.
Ha én megveszem készen, akkor valaki ugyanezt, vagy hasonlót átél, míg elkészül.
Viszont lehet, hogy ő közben sokkal jobban érzi magát, mint én.
Lehet, hogy sokkal ügyesebb és hatékonyabban dolgozik ebben, mint én.
Én meg jobb vagyok másban.
Jobban érzem magam, ha segíthetek embereknek.
Ha információt adhatok át, taníthatok, támogathatok, lelkesíthetek.
Van olyan is, aki ezt észosztásnak mondja. Biztosan van ilyen helyzet is.
Olyankor viszont, amikor valaki a kérésével megkeres, akkor biztosan nem ezzel az érzéssel fog távozni.
A DXN nekem eszköz ahhoz, hogy csinálhassak benne és mellette olyat, amit igazán szeretek.
Olyat amiről én azt gondolom, hogy szeretem és jó vagyok benne. Ami igazán én vagyok.
Olyat, amiről külső visszajelzések alapján azt tudhatom, hogy azzal sokat adtam embertársaimnak.
Egyedül ez is, mint a legtöbb dolog, nem hatékony.
Csapatban az erő exponenciálisan változik. A hangulat is sokkal jobb.
Ezért keresem a csapattársakat.
Hasonló gondolkodás, hasonló ok, hasonló cél.
Mind-mind külön-külön is kell indok a kapcsolódáshoz.
Ha mindegyik összejön, akkor pedig nem csak csapat lesz, hanem közösség is.
Legjobb esetben pedig barátság :)
Építsük barátságokat, boldog pillanatokat, feledhetetlen élményeket abból az energiából, amiből a képeken látható fakupacokat fel lehet dolgozni tűzifává is akár.
A munka nem büdös, de a kávé illatot jobban kedvelem. :)
És a jutalom a nap végén :)
