Talán ez így furcsának is tűnhet, ha hozzáteszem azt is hogy mindezt visszafelé!
Sok mindenre képesek vagyunk, fizikailag és szellemileg, lelkileg és érzelmileg egyaránt.
4 km párszor, majd 9 km körüli, majd 11 km körüli.
Aztán egy héttel ezelőtt gondoltam egyet és így lett 16 km felett.
Akkor jött a gondolat az út egy pontján, hogy nem az eddig megtett úton kéne ismét hazafelé futnom, hanem így akár már körbe is mehetnék.
Lakhelyemtől Balfig futottam, így a másik irány sem lehet hazáig hosszabb.
Ekkor még az ismert út mellet döntötttem hazafelé is.
Legutóbbi alkalommal viszont fogtam, és elindultam az ismeretlen irány felé.
Nagyjábóli sejtésem volt, hogy merre kell mennem és hova is akarok kilyukadni, ahonnan már az út maradék része ismerős lesz.
Akik futnak rendszeresen hosszab távokat tudják, hogy ilyenkor rengeteg gondolat, akár érzelem is jöhet fel bennünk, mert nincs ott más jelen csak mi magunk, a futás, meg az út.
Így történt, hogy eszembe jutott a pár nappal azelőtti beszélgetés szponzorommal, Biró Anikóval, hogy miylen érzés is lesz átvenni a CA azaz Crown Ambassador (Koronás Követ) kitűzőt és elismerést.Akkor ott csak azt tudtam mondani, hogy ezt most én ott nem tudom megfogalmazni, átérezni, ez így "parancsra" nem megy.
Most futás közben pedig ráébredtem, hogy az ami történik tulajdonképpen nem más, mint ennek az átélése.
Induláskor is tudtam már, hogy sikerrel járok és haza fogok érni. :)
Ráadásul visszafelé! Mert az ismeretlen irányba indultam el. Ami nem járatlan, hiszen kiépített út, többen előttem már jártak rajta, egy útközbeni állomással, ami biztos támpontot ad, hogy jó irányba haladok. Számomra mégis ismeretlen, mert a legnagyobb részén még egyátalán nem jártam, gyalogosan, futva meg főleg nem.
Hálásan köszönöm Kócsó Lászlónak, hogy elhozta a DXN -t Európába, és megmutatta és mutatja napjainkban is folyamatosan, hogy mi a cél.
Mindehhez pedig nagyszerű kreativitásával folyamatosan csodálatos eszközöket is ad nekünk, amiket már csak használni kell.
Hálásan köszönöm a motivációt, támogatást szponzoraimnak, mentoraimnak Biró Anikónak és Czérna Szabolcsnak, akik az úton előttem járva mutatják azt, és mindig a megfelelő "lökéssel", mondattal tudnak szolgálni, hogy hogyan is tovább.
A Koronás Követi karrier szint a legfelső fokozat a DXN-ben. Azt jelenti, hogy van 20 oylan vezető társam, aki már gyémánt szintű vezető, nem csak fejben és cselekedetekben, hanem már az üzleti hálozatát és annak eredményességét tekintve is.
Ahogy futottam, arra kellett rájönnöm, hogy én ennek az útnak már több mint a felét ismerem, annak ellenére, hogy a jelenlegi karrierszintem még sokkal távolabb van ettől a fél úttól, ami a Koronás Gyémánt szint (CD Crown Diamond) a tiszta matemátikát nézve, azaz 10 fentebb leírt vezetői vonal.
A futásom viszont mást mondott. A lefutott több mint 16 km-ből körülbelül 6 km után már ismert, bejárt helyen jártam.
Mivel az érzés azt hozta, hogy ez az én CA utam visszafelé, így azt kell mondjam, hogy ez nagyon szuper, mert akkor több mint a felét ismerem :)
Természetesen ez nem egyenlő azzal, hogy az elvégzendő munkának is több mint a felét elvégeztem. Sőt!!!
Most jön talán a java.
Viszont ezzel kapcsolatban is jöttek érdekes gondolatok.
Futás közben az ismeretlen helyeken biztosan valemennyire "fékezett" az út ismeretlensége, de az is biztos, hogy erőt adott és hajtott a kíváncsiág és az elérhető eredmény.
Míg az út ismert részén, bár ott volt a magabiztosság, hogy tudom hol vagyok, merre kell mennem, viszont tisztában voltam az előttem álló, rám váró nehézségekkel is (hazafelé át kell kelni a dombon felfelé).
Vajon melyik lehet nagyobb vissszafogó vagy éppen hajtó erő? Az ismeretlen vagy egy már ismert akadály újbóli leküzdése, ahol már ismerős a megprobáltatás, a feledat nagysága és erőigénye?
További kérdések is jöttek, amiknek kérlek főleg a sorok közötti, átvitt értelmére fókuszáljatok.
Vajon mi segti jobban az utadat, fejlődésedet, motiváltságodat?
A csodálatos napsütés simogató érzése, amiben szívesen fűrdőznél még ott tovább, akár kicsit le is lassulva? Például egy rendezvény, ahol a CA úton egy köztes sikert elérve átvehetek egy elismerést?
Bár töltést is ad biztosan, ez is azonban lendület és idő veszteséggel járhat, elviheti a fókuszt a fő célról.
Vagy pedig a szembe fújó szél? Ami ugyan nagyobb erőbefektetésre késztet, ugyanakkor viszont a melegben nagyon jól tudja hűteni a testet, éberen tart, fókuszban tart?
Mondjuk egy megoldandó feladat az üzleti úton vagy akár nem várt akadály vagy a látható, kézzel fogható eredmények aktuális hiánya.
Jók a statisztikák, mert így a végén láthattam, hogy 1400 kcal energia fogyasztásom volt az út során.
Ez körülbelül egy irodai alkalmazott átlagos napi energiafogyasztása a teljes napot tekintve.
Akkor azt mondhatjuk, hogy nem igényel több befektetést a CA szint elérése, mint a napi munka?
És a válasz az, hogy IGEN.
Természetesen ehhez az időkihasználás, a hatékonyság, a tervezettség és a fegyelmezettség is szükséges.
Bár nem vagyok tapsztalt futó, a mozgásban való jártasságom alapján mindig igyekszem figyelni magamra, hogy a lehető leghatékonyabban mozogjak.
Dombon felfelé futva, főleg ha hosszú, sokszor jöhet az érzés, hogy sétálni kellene, jól esne.
Itt kell a fegyelmezettség, és mindig csak a következő lépésre figyelés, de menni tovább.
Legalábbis nekem ez vált be a már ismert dombon hazafelé. Leszegett fejjel, lépés a lépés után, amíg el nem érem az enyhülést adó dombtetőt.
Ott a futás könnyebbé válik, de az útnak még nincsen vége. A lejtő is igényel erőt.
A futás mindenkinek ott van a kezében, és a kérdés csak az, hogy használja-e a testi, leleki és szellemi frissessége, egészsége érdekében.
Mehetsz benne ennél további is, és önismereti út, szellemi fejlődés, mások motiválása, inspirálása is válhat belőle.
Csak rajtad múlik.
Ugyan ez igaz arra a DXN útra is, amin járok.
Szenvedélyem és küldetésem, hogy segítsem az embereket abban, hogy olyan életet építsenek, teremtsenek maguknak, amiről álmodtak.
Ezen az úton élhetek és teremthetek olyan életet, amiről álmodtam.
Ezen a ponton nem feledkezhetek el arról, hogy az én életemben
van még két csodálatos és erőt adó dolog.
Az egyik természetesen a párom, Sándor Rita, akinek óriási hálám és köszönetem, hogy mindenben mögöttem áll, és olyan hátteret, otthont biztosít, ami lehetővé teszi ezt az utat a legteljesebb mértékben.
A másik pedig a Zölderőturmix (greenpowermix), ami nem más mint Spirulina por, Ganoderma -, Cordyceps -, és mostanában egy kevés Poria gomba por vízben vagy például frissen préselt zöldség-gyümölcs lében.
Az én csapatom még épülőben van.A 20 gyámánt vezető már biztosan megszületett, de lehet még nem mindenkivel találkoztam eddigi utam során.
Ha gondolod, előrébb is hozhatod a találkozásunk időpontját saját proaktivitásoddal, ami egy jó vezető nagyszerű erénye és képessége.
Bízom benne, hogy ez az írás, és az én felismeréseim neked is adnak, adtak segtíséget a saját utadon.
Hálásan köszönöm, hogy elolvastad!
Kísérjen fény és siker, s talán valahol az utunk keresztezik majd egyámást vagy akár együtt is haladhatnak.
