Csipkay Miklós

A tegnapi nap egy igazi Gano AffeCTION volt.
Szeretet, hatás, akció.
#szabadság #egészség #teljesség egyben.

Számomra egy új, tapasztalatokkal teli, bizonyos értelemben elsőnek is tekinthető 7 km-es futás.
Persze futottam már életemben.

Sőt valamikor vagy 30-35 évvel ezelőtt még versenyen is.
Nem olyan rég Bali szigetén egy kedves DXN családtaggal együtt, néhány km-t. Az nem volt még ennyi se szerintem....

Ez itt most mégis valami más volt.

Először is, mert mostanában a mozgásnak ez a formája nincsen benne egyáltalán az életemben.
Ami sokkal érdekesebb azonban, hogy ez a futás mennyire hasonlít a DXN utamhoz.

A startnál mindenki ott van és egyszerre indulunk.
Mindenkinek ugyan az a lehetőség....

Néhányak már az elején elhúztak, de had menjenek, gyakorlottabbak, tapasztaltabbak.
S bár az elhatározás bennem volt, hogy végig csinálom, tudtam, hogy nem a legfelkészültebb vagyok, így igyekeztem egy végigcsinálható tempót találni.
Előttem is, mögöttem is voltak indulók...
Akad is társam, együtt haladunk, de aztán más-más megoldást választottunk az úton.

Egyedül maradtam.

A mozgással, már az elején érezhető fáradással, némi levegőszomjjal és természetesen a gondolataimmal.
Igyekeztem előbányászni mindent, ami előre visz.
FORMA-1: mindig csak a következőlépésre szabad figyelni
Meditáció-Yoga: Mély, teljes légzés, pulzus lenyugtatása, a test megnyugtatása, hogy ez nem árt neki.
Tudatos mozgás imerete: Hogyan a legkényelmesebb, nem feszít, nem nyom, nem lassú, nem gyors....
MLM: a hatalmas feladat apróbbakra bontás, egészen a egyes lépésekig.

Minden rendelkezésemre álló technikát bevettettem, de a lihegés csak jött, jött, fújtattam mint a közmozdony, de persze haladtam előre.

(MLM kettes fázis, amikor a kezdeti lelkesedés elfogyott és jön a kitartás kérdése....)

Megpillantottam egy előttem lévőt a versenyből.
Nosza majd ő húz.
NEM, nem szabad rágyorsítani, mert akkor a végén tuti nem bírom. Majd szépen a saját tempómban, ami jelenleg jól esik, utolérem és elhaladok mellette.

(Mint amikor más valaki stílusát akarod felvenni, egy keresztvonal jónak tűnő megoldását. Ami a saját rendszeredben nem biztos, hogy működik.)

Beértem és elhaladtam mellette.....
Vajon hol tartok? Mennyit futottam? Mennyi van még hátra?
Fogalmam sem volt.
Nem voltam eléggé felkészült...Semmi idő és távmérő eszköz...

(Mint maikor az üzletben nem foglalkozol a statisztikával, számokkal...Kicsit nehezíti a tisztánlátást!)

Azt tudtam, hogy a táv felénél van egy frissítő, tehát sajnos, még több van hátra, mint amit eddig teljesítettem.
"Nem, bírom, sétálnom kell"
Nem szabad, ha sétálok oda az előny, amit megszereztem, oda lendület, nehéz lesz újra elindulni.
Elő újra a technikát, mély levegők, pulzusnyugtatás. Vajon tényleg működik ez?

(Mint amikor az üzletben esetleg meginog a hited a módszerben, cégben, termékben, valami ilyesmiben...)

Körülöttem csak az erdő, mögöttem, előttem az út, és sehol a féltáv.
Én akarom az eredmény, menni akarok és teljesíteni a kitűzött célt.

(Mennem kell előre mint az üzletben, amikor is tudtam, hogy vannak körülöttem, vannak velem, de nem azon az úton jönnek mint én.)

DE kész...Nem bírom tovább...Muszáj pihennem....
Nem lenne azonban jó megállni a frissítő előtt, mert akkor időt vesztek.
De inkább kéne pár lépést pihennem, mint hogy ne tudjam végig futnia távot.
Séta, csak egy kicsi.... DE tempósan, le ne merevedjek.....

Na gyerünk, újra futás!

(szabadnapok kivétele a mindennapos, rendszeresen végzendő feladatok alól.....az üzletben)

Végre megpillantom a frissítő bázist....
ÁLLJ! Semmi rohanás.... Oda fogok érni és tovább is menni, kell az erő a végén!
Csak megfogom és futás tovább, vagy sétálok?
Muszáj megint pihennem, akkor könnyebb a frissítés is.

(Köztes állomás amikor elértem az SR, azaz Star Ruby szintet, ahol már 3 vezető munkatársam volt)

Na futás!
DE nincs szemetes, mi legyen műanyag pohárral....erdő, el nem dobom... Cipelem.

(Pont úgy, mint ahogy a hálózatépítésem során voltak akadályozó tényezők, amik nem segítették, sőt néha vissza is húzták a teljesítményemet.)

Egyedül.

Vannak, akik szembe jönnek, sétálnak, futnak, bicikliznek.

(Más üzlet, más élet, más kihívások....)

Monotonitás, futás, fáradás, akarat.
Menni kell, de már nem nagyon bírom, pedig még jócskán van a célig az biztos.
Elágazás. Merre menjek? Semmi jelzés.....
Cipőfűző... Legalább pihenhetek.
Ott egy horgász!
"Erre kell menni?"
"Nem, arra tovább"
Szerencsére nekem ez csak kb 100-200m plusz volt (mint kiderült itt többen eltévedtek +1km-t megtéve)

Vajon mennyi van még?
Már nagyon nem bírom, kész vagyok....
Be akarok érni a célba! Tudom, hogy képes vagyok rá!
Na végre kanyar, balra....
DE még mindig nem látni semmit...
Nem bírom....Sétálnom, pihennem kell

(Üzletben: IDŐT KÉREK! Megértést!
Szponzor: Én megértelek, de te meddig érted meg magadat? :P )

Valaki jön mögöttem...
Akkor futás...
Nem nagyon megy, kezd fájni mindenem, de muszáj lépni, tenni , ami a cél érdekében szükséges.
Megint elágazás.
A mögöttem lévő futó felé fordulva.
"Erre kell menni?"
"Nem tudom...."
Döntök, megyek....
Most ez jól sikerült, mármint az irányválasztás. :)
Ott fut előttem valaki...
Versenyszellem beindul...
Előtte kell célba érnem....
Nincs tartalék, miből?
Ha pihenek még a mögöttem jövő is beér....
Ha pihenek kicsit összeszedem magam és meglesz.

(Kell a kikapcsolódás a kiégés ellen.)

Kicsi séta....

A mögöttem jövő beér, és elhalad....
Na akkor gyerünk....
"Mehetek veled?"
"Igen, de beszélgetni nem tudok..."
Futunk, egyenletes tempó...de nem kényelmes...
Mennem kell előre....

Előttünk már közel az előző futó, akit megpillantottam...
Nah, pár hosszú lépés, mert most még biztosan sikerül....
Elhaladok mellette...
Nem bírom, akármennyire muszáj...
Pihennem kell...

Séta....

Közben ők ketten együtt futnak és elmennek mellettem...
Akkor futás!

Ellépek, mert megint az előző számomra kényelmes, náluk csak kicsit gyorsabb tempót választom.
Leesett a rajtszámom....
Vissza kell mennem érte....

(csak egy kis szösszenet, ami mindig jön a hálózatépítés közben, ami esetleg elvonhatja a figyelmet a fő fókuszról.
S persze valami, ami megint nem kényelmes, de ez van és menni kell tovább.
Rajtszám a kézben és futás!)

Ezt így nem fogom bírni a végéig.
Már látszik a cél, de tudom, hogy ha most neki lódulok, tuti a cél előtt kidőlök...
Lassabban nem kényelmes...
Ha megállok akkor megint utolérnek és lehagynak, időt és pozíciót vesztek....
Muszáj sétálni.....
Séta...

Ők ketten el...

Futnom kéne, de még nem tudok, nem nyugodott meg a légzésem.
Menni kell, nagyon nem engedhetem el őket....

(nagyobb csomaggal kell előre haladni, mert a sok kicsi nem lesz elég....jobban elő kell készíteni. Felkészültebb akarok lenni a kevesebb tárgyaláson)

Nah, innen talán már megy a végéig.
HAJRÁ!

Hogy mondták annak idején (valahonnan a semmiből előtörő gyermekkori tornaórás felkészítés az atlétika versenyre....)
Hosszú léptek, kinyújtott láb, karral is húzd, repüljél a célig!
Mindent beleadtam.

(Pont mint az SD, azaz a gyémánt szint elérése előtt.)

Már láttam a célt!
Húzott befelé mint a Star Wars-ban a vonósugár.
Fogalmam sincs, honnan került erő a lábamba.

(Fogalmam sincs, hogy akkor honnan jöttek az utolsó regisztrációk amik felröpítettek arra a csúcsra.)

Fogalmam sincs, honnan került erő a lábamba.
Csak a hangos bemondót hallottam már.
"Újabb versenyző...Rajtszámot nem látjuk mert a kezében hozza.
Ez 42-ön belüli idő lehet"
Na itt akkor még rakéta fokozat, legyen meg amit mondtak.
Levegő már nincs, valaki mozgatja a tagjaimat, valamit beszélnek de nem hallom
CÉL!
41:53:12
DE hányas a rajtszáma fiatalember?
14

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Most persze izomláz....
Hogy ezek után fogok-e rendszeresen futni, nem tudom.
Lehet.
Bár akkor inkább hegyen völgyön, Trail-futás, mert az jobban vonz....
Ami biztos...
Megyek tovább az úton.


Ezzel a családdal, akikkel így együtt, külön külön, egymás előtt és mögött futottunk. Mert itt van egy nagy család, akikkel sárkányhajóban utazunk, zenélünk, főzünk és rengeteg sok embernek segítünk abban, hogy megváltozzon, jobb legyen az élete.

S persze szeretettel várjuk és fogadjuk az "új családtagokat", akiket megérint ez az energia, erő, stílus és lehetőség.

Hálás köszönet azoknak, akik ezt az élményt bármilyen módon is támogatták idáig.
Felsorolni nagyon hosszú lenne név szerint, ezért csak a sok sok hála-kéz, mindenkinek egy-egy....
🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏