A dolgok jelentése a legtöbbször csak nézőpont kérdése.
TE megszoktad vizsgálni az eseményeket egy másik szemszögből?
Tudtad, hogy az érzéseid a gondolataid által születnek?
A gondolataid milyensége pedig erősen függ a nézőpontodtól?
Tehát az érzéseid erősen függnek a nézőpontodtól?
Álljon itt egy tanulságos történet a nézőpontról:
Szamár mese
Egyszer az öreg gazda, mivel igen nagy szegénységben élt a családjával,
úgy döntött, hogy eladja a szamarát. Maga mellé vette a fiát és a
szamarat, és elindultak a vásárba. Ahogy úgy ballagtak az úton,
elhaladtak a földeken dolgozó emberek mellett. Hallják, amint az emberek
ezt mondják.
— Nézd, milyen buta vén ember, ott a szamár, oszt ő meg gyalog jár!
Gondolta az öreg, őt már ki ne nevessék, ezért felült a szamár hátára,
és úgy haladtak tovább. Mennek tovább, elérnek egy patak partjára, ahol
asszonyok mosnak a vízben. Hallják, amint az asszonyok összesúgnak.
— Nézd azt az embert, úgy ül ott, mint egy méltóság, a szegény gyermek meg nyakig a porban jár.
Na erre elszégyellte magát az öregember, leszállt a szamárról, és
felültette a gyereket rá. Így mentek tovább. Alig haladtak valamit,
elértek a malomhoz. A molnár legények kint sütkéreztek a napon. Amint
meglátták őket, így szóltak.
— Nézd, a kis taknya a szamáron, a szegény öreg meg mint a szolga kullog!
Na, gondolta az öreg, őt senki meg ne vesse, hát felült a gyerek mellé,
és így haladtak tovább. Mennek tovább az úton, jönnek velük szembe a
kereskedők. Azt mondják maguk közt.
— Nézd azt a két léha embert, szegény állat majd belepusztul a cipelésbe, így még a vágóhídra se érnek vele!
Erre az öreg és a fia lepattant a szamárról. Fogta az öreg, nyakába
vette a szamarat a két elülső lábánál, a fia meg a két hátsó lábánál, és
így a hátukon cipelték a szamarat, egészen a vásárig. Ahogy beértek a
vásárra, mindenki dőlt a nevetéstől, milyen két buta ember ez!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése